Flashlight (mini-poem; Ziall)

... És egy kis plusz még mára: egy apró Ziall vers.

Remélem tetszik - még ha szokásomhoz híven szomorú hangvételű is! :) 

N. G. xx

Csak feküdni a padlón:
Azon a szilárd talajon,
Mely még megtart
Téged
Fenntartva
Éned.

Üres a hall,
Még a szoba is
Miközben szíve is ekképp
Haldoklik.
Maradhat minden
Távol tőle:
Ezt akarta már egy
Jó ideje.

Bámulja a fehér
Mennyezetet:
Azt várja, mikor
Történik meg ott
A lehetetlen.

A fiúra gondol,
Ki egyedüli feloldója
Volt
Életében,
De most nincs vele.

Harmatok cseppjein
Szárad már
Könnye:
Míg a még lélegző
Másik felének
Saját arcára ég
A forrasztók kertjén.

És hacsak egyet
Kívánhatna,
Csakis egyet:
Örök zseblámpáját
Kérné
Semmi mást.

Érzi magán még mindig
Átható, kék tekintetét;
Nevetésbe fúló lélegzetét
S szavait,
Melyeket mézhangja lengte be:
Azt kívánta hirtelen,
Bárcsak itt lehetne
Ő vele.