Distance (poem; Larry)

Hello mindenkinek!!:)

Hogy vagytok ezen a meleg és fülledt napon?? Én személy szerint kikészültem a meleg miatt; remélem Ti azért nem döglöttetek meg majdhogynem. :):) 

 Nooos akkooor itt is lennék azzal a nemrég említett különlegességgel: egy Larry, prózában megírt történettel. Az oldalaknál (amelyek a bal modulokhoz kerültek) a "Poems" feliratnál lesz majd a jövőben megtalálhatóak az ilyen, versben megírt sztorik.

 Őszintén??? Rettegek a reakcióktól. A versem a gyász megküzdését emeli ki: tehát egy igen depressziós történetre lehet itt számítani... Aki nem szereti az ilyeneket, ne erőltesse ((habár jólesik minden vélemény, hiszen ez egy elég új dolog a bloggerek világában)); mert az egész szomorú hangvételű, viszont - szokásomhoz híven - valamennyire tanulságos, azt hiszem.

Oké, fogalmam sincs, milyen lett.

Azért remélem nem lett szar, már bocsánat a káromkodásért.

Jó olvasást kívánok (((összesen 13(!!!) oldalas lett, tejóég))), és kitartást az utolsó iskolai hétre!!! :):) Már csak egy nagyon kicsit kell kibírnunk, hál' Istennek... 

Ó, és még egy utolsó dolog. Változott a design; amiben NAGYON sokat segített Kaede - készített is nekem egy fejlécet. Nagyon szépen köszönöm a segítségét; hálás vagyok!!! Szerintem nagyon egyedi és klassz lett a fejléce, nem gondoljátok???!!!

Ui.: A One Direction koncertig nem tudom, hogy fogok-e már jelentkezni; mindenesetre előre szeretnék mindenkinek NAGGGYOOON sok jó kívánságot küldeni - TUDOM, hogy hatalmasat fogunk ott bulizni!!! (Igen, én is megyek majd, amiért nagyon idegesnek érzem magamat, és egyben szerencsésnek is....)

N. G. xoxo

(Saját)

1. szín:

Louis egyedül a parton 

Nyári szél suttogása

Simogatta bús arcát. 

Lelke súlyának markolása 

Tán meg is látszott már: 

Ott a két óceán kékségben 

- Íriszei tükrében, ez kétségtelen. 

Csönd s a temérdek 

Hegedű szószólók hangja 

Töltötte be a teret. 

Holdnak fénye világította 

Körbe arcát, 

Annak minden zugát. 

Felsóhajtott: 

Kétségbeesett sóhaj hagyta el 

Két lágy ajakpárnáját 

S forrt az még Kedvese 

Csókjától még most is, 

Untalanul őt bánatra gerjesztve tán. 

Louis: Ó, te gyalázott lény 

Ki Sorsomat kezébe vette 

Születésem éjjelén:

Látom, most sem könyörülsz meg 

Rajtam, s hagyod szívem néma 

De annál csípősebb fájdalmai rengetegét. 

Mondd, te, ki ezt tán élvezed: 

Saját magam kihunytával 

Örömtáncot lejtesz? 

Avagy forrongó dühvel utánam 

Settenkedsz; 

Hogy nyugtom soha se legyen 

S Boldogságom satuba vesszen?

Száraz szemekkel, férfiasan 

Meredt a fehér tányérra 

S hagyta, had ragadja 

El egy pillanatra - csupán egyre 

A nyugalom csöndes partja.

Louis: Tán ezt kéne tennem, 

Nemigaz? 

Pokolba s tán örök kárhozatra 

Vinnem el 

Magamat? 

De, ó, ha még hallasz őrangyalom 

Hagyd itt, kérlek őszinte válaszod: 

Mit tegyek, ó, mit tehetnék 

Magammal ma már? 

Álmok, vágyak s család 

- Mindezek már mit sem 

Számítanak nekem 

Többé már: 

Önző módon elhagynám 

Földi valómat 

Hagyva, hogy a Halál 

Ismeretlennek tűnő marka 

Elvigyen 

Reménytelenül abban reménykedve 

Utána elmúlik minden 

Szilaj fájdalom fala. 

Pusztán egyetlen kattogás 

A faliórákon, s a fiú a 

Bólintásával mindenki 

Lelkén örök nyomot hagyott.

2. szín:

Harry egyedül, szobájában 

Göndör selymessége ziláltan 

Fonta körbe arcát 

Akárcsak valója - jellegzetes 

Tulajává válva ragadta 

El 

Lelkét s testét gonosz 

Bánathajó szerkezet 

Kikötője biztos talajon: 

Keményen farolt 

Tutajon. 

Vakító csönd leple 

Jelent meg vele 

- Mint mostanában mindig 

Tehetetlenné téve őt. 

Ablakán a kerek s sárga 

Tányér kínálgatta keresztül 

Magát; egész 

Fellelkesült 

Az ég - gondolta ekképp.

Harry: Még az Anyatermészet 

Hajnali szépségének tehetős 

Elegye sem képes 

Szívem súlyát rendbe 

Tenni 

- Ne is próbálkozz fényeddel, Kedvesem! 

Mert az én igazi Kedvesem 

Többé nincs velem 

Ily' szerencsétlenül végeztem, 

Én, a csúnya valóm: 

Fiatal és szeszélyes tartós 

Meggondolatlanság tartott 

El velem 

Hagyta, hogy megtegyem 

- Első s sok éves Szerelmem 

A köd lakosa legyen.

Ő nem volt rest: 

Könnye csöppent 

S annak hangja oly' némaként 

Teremtett dallamot 

Akárcsak szívének fájdalmas dorongja csapott 

Papot.

3. szín:

Távolság az amely szétszakít 

Minket; 

Lehetetlenné téve 

Mindent. 

Dombok s völgyek 

Folyók s tengerek 

Még óceánok hideg sarja 

Is azt mutatja 

Két embert mennyire választhat 

El 

A fellegek talaja. 

Modern időket élve ez már 

Nem tűnik gyötrelemnek: 

Az emberiség megoldott mindent 

Eszközeivel hidat épített velük már 

Persze. 

S míg a smaragdkő bámulta a 

Napfény meleg arculatát, 

Hat órakattogással 

Az óceán nézte a Hold tányérjának 

Periódusát. 

Tik tak: 

Az idő telik 

S szívek telítettségét egyre jobban

Fejik. 

Szigetország partjai új 

Lelket ragadtak el: 

Mely egészen a 

Mennyországig utazott el. 

Közös világ közös kútja 

Többé már nem lesz 

Kettejük otthona.

4. szín:

Temetőben; Harry és Niall a sír előtt 

Harry: Barátom; mond meg nekem 

Hogy lehettem ilyen vak és 

Szemtelen? 

Nem vettem észre Kedvesem 

Soha el nem apadó érzelmét 

Ó, bárcsak Vele lehetnék!

Niall: Fájdalmad Barátom 

Határtalan: 

Tudom, hogy csábít téged 

A Halál marka. 

Szeretett Téged ez 

Kétségtelen, s fentről 

Tán még mindig Veled 

Szenved. 

De figyelj ide, kérlek: 

Magadat hibáztatni már vétek 

Emlékezz rá szívéllyel 

S megpuhuló szívvel 

Viszont soha se hagyd 

Hogy ez szemben legyen 

Veled.

Csöndjük alatt hozzátartozók gyásza 

Hallatszott át köztük: 

S ezen mára már 

Az egész világ fölül 

Kerekedett ezen való 

Kőpadlón.

Harry: Egyet had mondjak még 

Utoljára, Kedvesem: 

Soha senkit nem fogok 

Úgy szeretni, mint 

Te veled. 

Emígy üzente szomorú 

Igazát 

S hagyta had boruljon 

Vele bánatának karja. 

Suttogott üzenetét senki sem 

Érzékelte: 

Mint ahogy más is, 

Ez is a kettejük titka lesz 

Örökre.

5. szín:

Zayn; temetőben újra

Csupán három nap 

- Ennyi telik el - 

Mégis Harrynek ez olyan 

Mint a buggyos tej: 

Romlott, büdös fajta 

Az amely őt rosszullétre 

Fogja. 

Az egész világ a fiú 

Távozása után mintha 

Gyászba borult 

Volna: 

Még az ördög is tán 

Meglágyult súlyos fájuk 

Alatt volna. 

Mindennap újabb vörös rózsa: 

Louis sírja bíbor színbe borulva. 

S mint életében zajlott valója 

- Ekképp vonzotta lénye még most is 

Emberek szellemét, tekintetük 

Gyászos gödrét.

Zayn: Még csak három nap telt el 

Nélküled 

De hiányod mindezt 

Nehezebbé, szinte örök 

Lassú valóságra impregnálja: 

Azonban mindannyiunk 

Fájdalmán túltesz a Szerelmedé; 

Tudom, hogyha nem lennénk 

Vele, utánad menne.

S a mogyoróbarna szem

Könnyekbe fulladt:

Két puha ajakpárna szétnyílt vele

A hangtól, amely ugyan-

Annyira kétségbeesett volt

És összetört

Mint ahogyan ő is

S mindenki más

Is vele.

6. szín:

Harry szórakozóhely sikátorában

A gyász jele már réges-rég

Meglátszott arcán:

Mintái nyoma

S szintje is megjelent már.

A lyuk, amely szívében

Tátongott tele űrrel

Többé nem volt teljes

Sem hellyel-közzel

Sem sehogy sem.

Egy pohár, két pohár

Talán száz is:

Telis-tele szesszel

Néha még droggal is.

Emígy próbált felejteni

S elméjét ködösíteni:

Ahogy s milyen mélyen

Elesett, majd szétesett

Senki sem érzékelte.

Teltek a napok, a hetek

S napok is tán

- Miközben kívül erősnek adta magát

Minden személy jónak hitte agyát.

De hacsak tudták volna

Mennyire amaz testrésze

Ellene fordult, mely eddig

Józanná tette

Most hirtelen erősen

Megrészegítette.

Zajos hely villogó fénye, 

Emberek fekete szene

Meglátszott:

Gátlásuk többé nem játszott

Velük táncot.

Amaz hely sikátorában

Tele kártevőkkel; csótányokkal

S egyéb rosszal

- E helyen ült ő

Tele droggal s bódító itallal.

Harry: Hacsak rám néz most az ember

Szeme

Oly' módon vágja szánalmas

Lelkem állapotát:

Annak összetört fáklyáját.

Mit ér nekem másokban

Szemlátomásnak tűnő

Meglelő élvezet?

- Hisz' az csupán látomás,

Egy beképzelt világ!

Szívem kulcsa örökké

Kedvesemnél marad már

- Sajnálkozásom szépnek lehetett

Életem után meglehet -

Szánalmas lényem nem

Érdemel többé életet.

De nem lehetek önző

- Szeretteimhez főleg nem!

Itt hagyni e Földet:

Ezt nem tehetem!

Szívem a túlvilágra húz

Ó, de még mennyire!

E világi éghajlat többé nem

Melegít éjszakákon túl;

Hideg s rideg időszakokon

Át kikészíthet; lényem

Elmúl.

S felnéz a sötét és csillagos

Égre

Miközben könnyekben arca

Éget.

Istenhez imádkozik,

Kedveséhez könyörög

- Suttogva csupán egy kérdésen pörög:

"Mit tegyek, ó, mit tegyek?

Életem többé nem mehet

S nem is megy így."

Történetének gomolyagja túl

Kócossá s végtelenné vált:

Kiutat keresvén semmit sem

Talált már

- A segítség számára már

Süket fülekre

Talált.

Arra jár egy kóbor macska:

Olyan csapzott, mint a fiú maga.

Sorstárs - Harry ekképp gondolja.

Harry: Nézz ránk, kedves Idegen:

Koszosak vagyunk és filterek

- Ízünk aromája s annak

Színe kiolvadt;

Túl sok volt a forró

Alakulat.

 Kóbor jámbor kíváncsian

Méreget

Mind a fiút s mind az

Elmúlt életet;

Mely szemükben méreggé alakult

Mintsem finom vörös bor

Italul.

Ily' módon végezte ő:

Senki sem jön és menti meg őt

- Kiutat többé nem lát az

Életéből.

7. szín:

Anne és Robin otthon beszélgetnek, házuk nappalijában

Anne: Mit tehetnék; mond meg?

Bármit megteszek, csakhogy Fiam

Lelke helyrejöjjön:

Hisz' az romokban hever,

Tele van gumókkal

Buckákkal, melyek

Kővé váltak mankókkal.

Félek, hogy neki már

Késő

- Szemeiben az élet már

Eltűnt.

Mintha ezer évet öregedett

Volna:

Lénye öreg és otromba.

Férje csöndben hallgat,

Miközben szíve ugyanúgy fáj

S ordít a hallban

- Akárcsak párjának ketyegője;

Kétségbeesetten várnak a 

Megmentőre.

Robin: Együtt érzek Veled, Kedvesem:

Fiad mintha csak az én

Véremből is volna

- S az összetört látványa

Éppoly' módon kétségbe fog

Akárcsak Téged késztet.

Megoldást keresek

Amely őt, s minket

Megmenthet.

De elmém cserbenhagy:

S én nem tudom, mit csináljak.

Anne: Hát gondolkozzunk még,

Biztosan van még remény:

Minden dolog ekképp

Működik felénk.

Robin: Kitartásod s ragaszkodásod

Határtalan

Egy esélyt még megér talán

Majd.

Anne: Egy esélyt? Hisz' a

Fiamról beszélsz!

Robin: S a sajátomról is, Édesem

Kérlek, nyugodj meg:

Minden rendben lesz.

S kezük összekulcsolva kapaszkodik

Egymásba:

Hisz' a padló mintha enélkül

Összeomolna

Alattuk már ma.

8. szín:

Liam Harry háza előtt

Öt, tíz, tizenöt;

Húsz kopogás is tán:

Az idősebb fiú ekképp

Próbál bejutni háznak elég

Nagy méretén

Megjelenő, fából készült

Ajtaján:

De abból kihallatszott hangok

Mintha süket fülekre

Adtak volna

Okot;

S az aranybarna szemű

Nagyot sóhajtott.

Liam: Ne hidd azt, Barátom

Hogy bedőlök Neked:

Fájdalmad túlontúl

Nagy ehhez

A csúnya világhoz:

Tudom, hogy a sajátodban

Mélázol.

Szóval nagy elánnal

Kérlek arra; nyisd ki

Ajtód nehéz karral.

A göndör nehéz súllyal

Szívén álldogált a 

Faajtó előtt egy darabig:

Gondolkozott a Barátja szavain.

Harry: Elismerem nagy sajnálattal

Igazad:

Csupán egyedüllétre

Akartam

Tekerni életem iránytűvel

Ellátott útjának

Kútját;

Szavaid elgondolkoztattak

Engem

S úgy érzem, benned

Megbízhatok reménytelenül

Még persze.

A smaragd és az arany

Találkozott:

Utóbbi karjaival erősen

Tartotta a másik

Zokogó s gyönge 

Barátot.

Liam: Ne aggódj, csupán

Idő kell s jobb lesz:

Fakó pultnál

Jön csípősebb meccs

S lehet, hogy most még

Nagy az átok

- Magadat lelkesen 

Falod,

De tudnod kell:

Hosszú utad fénybe

Vezet:

S mi segítünk

Hogy túléld azon

Sűrű és sötét erdejű

Részét életedben, hogy

Azt mondhasd:

Igen, én itt vagyok

S túléltem.

Harry: Hálás vagyok nektek,

Mint mindig persze.

Gyere beljebb;

Jobb ha ezt bent

Beszéljük meg.

Egy óramutatókör járással

Később pedig

A göndör ifjú fejével a Barátja

Ölében szuszogott:

Hagyta egy kis ideig

Csitítani ordító szívének

Ritmusát

És szorosan ölelte

Annak értelmét nagy

Elánnal

Álmai földjén.

Liam: Az élet és a halál

Mintsem különbözik

Egymástól:

Mindkettő hol szenvedés,

Hol mámor.

Táncolni zivatarban,

Nagy égi villámlásban:

Ezt kell megtanulnunk

És miénk lesz a 

Világ.

9. szín:

Harry a parton

Harry: Hát itt vagyok

Ahol Te végezted;

Nézem e partot

S elképzelni nem is merem

Mi történt itt Veled.

Tán Te is így

Bámultad a világító

Holdat,

Amely a sötét égből

Ránk hárul?

Te is így csodáltad

A körülötte fekvő

Csillagokat, amelyek

Úgy éreztetik Veled:

Minden rendben van életedben?

Hallgattad tücskök finom

Hegedűszavait

S így hagytad, hogy

A zene betöltse

Utolsó rezgéseidet

Is?

Eltelt egy év

Nélküled

S a fájó, sötét üreg

Már nem is oly' üres

Ahogyan rég.

Hűvös kapu, mely

Emlékeztetett még

Valóságom felejthetetlen

Tetemére:

Mintha egyszerűen

Újraéledne épp.

Tudom, hogy hallasz engem

- S láttál és hallottál

Mindig is.

Figyelted fájó szívvel

Miket élek s élünk át

Nélküled itt.

Mond csak:

Sajnálod tettedet?

Vissza akarod fordítani,

Hogy éld megérdemelt

Életedet?

De késő bánat eb gondolat,

Nemigaz?!

Itt voltam, és itt leszek

Mindig is Veled:

Szívemben hordozlak

S a gyász nem szűn meg

Soha sem.

Nincs is már mit

Rejtegetni:

Sutaságunk miatt ilyet

Elveszíteni!

Szerelmünk gyümölcse oly'

Érett és zamatos

Lenne most

S esküszöm: mindent

Megadnék Neked.

Tudod, a sok jó

Emlékünk s titkunk

Vigasztalt az egész

Időszak alatt:

Közös pór

Házunk fala

Örökre megmarad.

S a csönd, amelyet a

Fiú hagyott beköszönteni

Az elmúlás gyászának töve

Volt még:

Rögös útján sikerként elkönyvelve

Magát.

Hagyta, hogy szívét s lelkét

- Még a legapróbb porcikáját

Is

Megtöltse a belenyugvás

Teher nélküli terhe:

Nagyot sóhajtott

Miközben érezte:

A Szerelme itt van újra

Mellette.

Tudta, hogy mindig is

Itt marad

- Amíg be nem lép

A Mennyország ajtaja

Furcsa akarataként;

Hogy aztán megtegye,

Amit Földön nem

Tehetett:

Csókolni, míg csak ő

És Szerelme

Ép

Míg a világmindenség

Él.