It's okay (novel; Larry) V.

Heeey!

 Itt is volnék a következő fejezettel; amely egyben az utolsó is.

To be honest; ugyancsak fogalmam sincs, milyen is lett. Csak hagytam, hogy elsodorjon az írás hulláma, illetve annak szenvedéllyel átitatott része.

Nagyon remélem, hogy nem csalódtatok a végkifejletben; illetve hogy a +18-as rész sem lett túlságosan elsietett, avagy béna - abban nem nagyon vagyok még otthon. :P

Arra szeretnélek kérni titeket, hogy minimum egy tetszik (vagy éppen nem tetszik) gomb megnyomásával hagyjatok magatok után egy kis nyomot; borzalmasan jól tud esni a legapróbb visszajelzés is! :)

Éééés ugyancsak köszönteni szeretném köreink között az új követőt; remélem nem bántad meg, hogy eltaláltál ide! :P

Kellemes hetet kívánok mindenkinek; kitartást, nemsokára jelentkezem újra! :) Jó olvasást!!! <3

 A két forró test egymásnak feszült, s azok már meztelenek is voltak.

A kisebbik test készségesen simult az alatta ülőhöz - feszes combjaival úgy ölelte át a másik csípőjét, mintha soha nem akarna elszabadulni ebből a testhelyzetből. A levegő feszült volt, valamiféle nyugodt, mégis várakozással teli feszültség lengte be a helyet: a forróság pedig mindkettejüket úgy töltötte el, hogy az egész szoba is abban, a láva hőmérséklethez hasonlóban fürdött. A mellettük jobbra lévő hatalmas ablakon még pár csepp pára is megjelent; az említett üvegen pedig a napfény halvány, egy-két sugara kúszott be közéjük.

 Harry kíváncsian fürkészte a másik finom vonásait, fejét kissé jobbra döntve. Magába akarta szívni az elé táruló látványt: ahogyan Louis fülig pirulva, behunyt szemekkel élvezkedik testén, úgy, hogy még csak aligha csináltak valamit - ez egyszerűen csak még jobban kikészítette a férfi idegeit. 

Mindkettejük szuszogva lélegzett, természetesen libabőr is elfogta őket, hiába vert a szívük hevesen, és volt melegük.

A fiatal férfi arra lett figyelmes, hogy az eddig behunyt szemekkel ülő fiú élvezkedve felsóhajt, amire egyszerűen muszáj volt alsó ajkába harapnia. Olyan kívánatos volt, és finom illatú, sőt abban is biztos volt, hogy isteni íze lehet.

 Már éppen hajolt a másik íves és formás nyaka felé, amikor is annak tulajdonosa megakadályozta ebben:

- H-Har

- Csss - szakította rögtön félbe a másik kétségbeesett hebegését, és forró leheletével, ajkaival épphogy a másikét súrolva szólalt meg: - Semmi baj - alig hallhatóan mormolta, egy apró puszit hintett a remegő, puha és vörös ajkakra maga előtt, majd nedves nyelvével kényeztetni kezdte a másik jobb fülét.

 Louis aprót sikkantott, amikor Harry egyenesen eltalált az egyik erogén zónájához; ahogyan becsúsztatta finom nyelvét fülébe, a forró lüktetés testében csak fokozódott. 

- Így jó? Ezt szereted? - mormolta rekedtesen ugyanabba a fülébe, és Louis csupán bólintani volt képes, meg persze sóhajtozni.

Minden végtagja remegett, a szíve pedig félő volt, hogy kiugrik a mellkasából. 

 Egyik remegő tenyerét a másik izmos hátáról, az izzó orcáira helyezte, ezzel félbeszakítva Harry tevékenységét. Miután a férfi elhúzódott a fülétől, és az eredeti testhelyzetébe került; ajkai önkéntelenül is elnyíltak, eszeveszetten lihegni kezdett, a szíve még gyorsabb tempóban kezdett el pulzálni.

Louis azokkal a gyémántként ragyogó íriszekkel meredt az ő, menta zöld szemeibe - mindkettejükében fellelhető volt az a bizonyos különleges csillogás, amely képes volt a szívüket először leállítani, majd hipergyorsasággal felturbózni.

- Lou - nyögött fel Harry, és eddig bírta a tétlenkedést - habár nagyon is szerette a másik szépségét figyelni, most fürödni is akart már abban.

Nedves ajkait erősen helyezte a fiúéra, aki készségesen mozdult bele a csókba - ekképp történt meg az, hogy újra megérezték azt a bizonyos, eddig ismeretlen érzést, még a legapróbb zsigereikben is, még talán a legapróbb vénáikban is testükben.

 Míg Louis halkan és szerényen nyögdécselt bele a csókba, addig Harry ugyanezt oly' hangosan tette meg, hogy talán az egész ház beleremegett - Louis-val együtt.

Az a forróság, amely egész végig velük tartott; az a fajta különleges, lüktető forróság volt, amely vágyaik fokát még nagyobbra emelte.

Harry óvatosan dőlt egyre hátrébb, Louis pedig követte a mozdulatát - azonban csókjuk nem szűnt meg; ajkaik és nyelvük úgy tapadtak össze, mintha valamiféle tartós ragasztóval kenték volna meg azokat.

Amikor a férfi megérezte fejével a puha párnát, s a hosszú, hullámos haja is készségesen terült szét azon; pontosan ekkor egyszerre eltávolodtak kissé egymástól. Természetesen pusztán pár centiméter maradt meg köztük; ily' közelről meredtek egymás szemébe újra - úgy lihegtek, mintha nemrég futottak volna le egy több kilométeres maratont.

- Louieh. - A fiút talpától egészen a feje búbjáig bizsergés fogta el erre, amely az alhasában vert otthont; farka pedig olyan kegyetlenül fájdalmasan feszült már, hogy nem bírta ki, és lassan mozogni kezdett a másik fölött.

Pontosan Harry izmoktól befeszült hasához dörzsölte magát, alig érintve a másik, hatalmas farkát; amely készségesen simult a gazdája izmos hasához keményen.

 Mindketten kétségbeesetten nyögdécseltek; Harry óriási tenyerével a másik formás seggébe markolt erősen, ezzel kissé lejjebb irányítva a kis testet - így már egymás ágyékuk párhuzamosan dörzsölődött a másikénak.

- Úristen, Lou, el fogok menni! - Louis őszintén meglepődött, amikor a mély, rekedtes hang helyett egy vékony hangtónus fogadta; az eddig kettejük farkát figyelő íriszeit kissé elkerekítve helyezte a másik arcára.

Kuncogni támadt kedve, ahogyan megpillantotta a másik fájdalmas arcát; a szenvedés jól láthatóan megbélyegezte az alatta fekvő, forróságot árasztó testet.
Az eddig magasan megtartott testének súlyát két könyökére helyezte; ezzel teljesen a másik, izzadt, feszült és égető testéhez simulva; forró leheletével a másik ajkait súrolta, amint halkan mormolva szólt a kikészült férfihez:
- Szeretnéd, hogy megkúrjalak? - A fiúnak fogalma sem volt arról, honnan jött hirtelen ez az óriási önbizalom; de az, ahogyan Harry alatta magatehetetlenül és szinte kitárulkozva feküdt behunyt szemekkel, kétségbeesett lélegzéssel, valahogy csupán erre késztette Louis-t.
Hangosan felzihált a göndör, szemei rögtön kipattantak, és gyorsan le és fel emelkedő mellkasával egyre kétségbeesetten fürkészte a másikat - hol az egyik, hol pedig a másik szemébe meredt.
Ezután vagy száz bólintást is megtett, szemeit újra behunyta, míg vöröslő ajkai eszeveszett módon szívták be magukba az oxigént.
- Kérlek - suttogta, és csípőjét türelmetlenül fellökte.

 Louis felkuncogott, majd alsó ajkába harapott.
Szép is az a dolog, gondolta, ha egy fiatalabb egyén képes egy idősebbet kikészíteni.
Mert pontosan ezt akarta tenni. Addig kefélni a másikat, amíg azt a vékony, rekedtes sikolyt nem hallja meg - s ezután olyan magabiztosan kezdte el kitágítani a másikat, hogy még maga is meglepődött.
Ugyan persze nem volt szűz - még csak azt kéne, gondolta -, de még soha nem volt ennyivel idősebb emberrel dolga... Sőt olyannal sem, aki képes volt ennyire kikészíteni testestül lelkestül.
Ezért is állt a legelején bizonytalanul is az egészhez; de ahogyan nézte a maga alatt fekvő, tehetetlen és szenvedő testet; hirtelen úgy érezte, övé az irányítás.
Talán Harry Styles passzív lenne?
Ez a gondolat akárhányszor megfordult fejében - amely vagy milliószor történt meg -, annyiszor késztette a farkát keményebbé.

 És amikor ténylegesen az a mély, dörmögő hang egy kislányos, vékony rezgéssé változott, ahogyan vágyai legfelső fokán eszeveszetten sikított; Louis tudta, hogy neki soha sem lesz elég ebből; ebből a mennyei mámorból.

***

 Másnap a fiú már korán reggel fent volt. Imádta nézni, ahogyan a természet feléled - hallani a madarak csiripelését, nézni a nap feljebb tornázását az égen, száz és száz gyönyörű színnel keverve; érezni azt a tipikus, isteni illatot, amely ekkor árasztja el a teret; ez mind valahogyan képes volt Louis-val azt éreztetni, hogy... Hogy egyszerűen csak élő ember. Élő ember, aki lát és néz is; szagol és érez is; tapint, lélegzik, gyönyörködik. Táplálkozik az élet szépségeivel.
 De ez egyszer nem a környezet miatt volt fent olyan korán. Nyugtalankodott.
Amikor felébredt, még csak halvány fény szűrődött be Harry hálószobájának ablakán; s az említett férfi majdhogynem teljesen rajta feküdt - úgy csimpaszkodott hosszú végtagjaival az övéibe, hogy érezte, ahogyan mindene bizsereg, mintha hangyák járkálnának testében.
Nagy nehezen, kómás arccal és szemekkel kimászott a robusztus férfi alól - óvatosan helyezte rá a selyemágyneműre végtagjait, miközben gyönyörködött az alvó Harry látványában. Ajkai vörösek voltak, és elnyíltak, ahogyan ott vette a levegőt szuszogva. Szempillái néha megremegtek, miközben álmai szigetén járkált; és a jellegzetes, hosszú haja olyan aranyosan keretezte az arcát, hogy egy pillanatra Louis úgy érezte, nem is ő a fiatalabb, hanem a férfi.
 Végül egy apró sóhajjal, mindenféle szégyenlősség nélkül, meztelenül lépett ki a szobából, és egészen a földszinti teraszig meg sem állt.

 Harry háza kellemes volt. Amolyan meleg, családi - illetve természetesen hatalmas.
Louis nem értette, hogy a férfinek miért van szüksége négy hálószobára, kettő vendégszobára, három fürdőre, nem is említve az egy minikönyvtárhoz hasonló helyiséget, amelyről Harry lelkesen mesélt, miután csatakosan izzadva egymást ölelték tegnap. Mentálisan körbevezette akkor a fiút a házában - ténylegesen képtelenek voltak megtenni, tekintve, hogy mennyire kifáradtak az egyhuzamban megtörténő három, hatalmas orgazmus után.
A fából készült terasz legszélén álldogált, korlátjára támaszkodva figyelte az elé táruló természetet. Kifejezetten tetszett neki, hogy Harry egy ilyen, elzártnak tűnő, csöndes erdőszélén lakott; ahogyan kilépett a hátsókertbe nyíló, földszinti teraszra egyenesen rálátott a jó pár méterre lévő, sűrű erdőre.
Hallotta a mókusok félreismerhetetlen vakkantásait, madarak különböző csiripeléseit, méhek zümmögését is, amelyek nem csupán az erdőből, hanem a gyönyörű kertből is jöttek.

 Louis éppen készült még továbbfürkészni a nemrég említett, szemet gyönyörködtető és tág kertet, amikor hirtelen egy izmos mellkast érzett meg a hátán, és két, szintén izmos kar fonódott dereka köré, amik végül a hasán pihentek meg.
- Jó reggelt - nyammogta rekedtes és álmos hangtónusával a fiú fülébe, amelynek tulajdonosa erre behunyta a szemeit, felsóhajtott; kezeit a másikéra simította hasán, hátával pedig még jobban a másik testéhez passzírozta magát.
- Jó reggelt - sóhajtott fel újra Louis, amint a férfi apró csókokkal kezdte behinteni nyaka ívét; fejét készségesen kissé eldöntötte.
A fiú érezte, hogy Harry is meztelen, amelytől önkéntelenül is vágy fogta el.
Hogy lehetséges ez? - gondolta, - Három orgazmus nem volt elég párhuzamosan tegnap??

 De nem tudott mit tenni. Fejet hajtott a másik, minden józan eszét elsöprő lényének, és azon a reggelen meg is történt köztük a negyedik és az ötödik közös orgazmusuk is; nyíltan a természet előtt - az ártatlan mókusok, madarak és méhek nagy örömére.

***

Az idő telt; és a kettejük közti vonzalom egyre nagyobb szeretetté alakult át. Ahogyan a hetek, talán hónapok is elhaladtak a fejük fölött; egyszer csak azon kapták magukat, hogy egyre nehezebben bírják egymás társasága nélkül.
 Louis az óráin nem tudott másra gondolni, csak Harry-re; még nagyarcoskodni sem volt ideje, illetve kedve sem. Harry pedig a főnökétől, Louis nevelőapjától egy nap vagy száz fejmosást is kapott figyelmetlensége miatt.
És amikor végre együtt lehettek... Azután nem volt más, csak folyton egymásba csimpaszkodott végtagok; percenként érintkező ajkak; s csacska ígéretek - muszáj ezt és ezt megmutatnom egyszer neked; muszáj ide és ide elvinnem téged; muszáj ezt és ezt megcsinálnom veled.

 Egyértelműen megőrültek. Tudták ezt ők maguk is.
De Harry örült, hogy látja Louis-t boldogan és önfeledten élni. Tudta nagyon jól, hogy régóta nem volt ilyen. Remélte, hogy ezzel kihúzta a mély gödréből; azonban még mindig nem tisztázott mindent a fiúval.
Nem akarta stresszelni és idegeskedni látni a másikat - és nem akarta egyelőre kipukkasztani azt a kedves, rózsaszín ködöt, amely körülöttük bolyongott.

 Louis éppen Harry-nél volt. Péntek, késő este köszöntött be hozzájuk; már április vége felé jártak a napok. A fiúért suli után rögtön érte ment modern autójával a férfi - Louis természetesen élvezte, ahogyan az emberek irigykednek rájuk; és a népszerűségének hála senki sem mert beszólni neki, amiért meleg -, és egészen a saját házáig meg sem állt; hogy azután a szokásos, pénteki ott alvást tartsák meg nála.
Már nagyon régóta így ment ez köztük. Pénteken, amikor Harry végzett a munkájával; beszállt a kocsijába, elment Louis-ért a gimijéhez, majd hazavitte magához, és utána csak élvezték egymás társaságát. Vasárnap délután pedig haza is szokta vinni; ráparancsolva a fiúra, hogy tanuljon, amit érdekes módon, életében először meg is tesz valaki utasítására. Talán ez lehet az oka annak, hogy szülei nem bánják, hogy ilyen sokat nincs otthon - hisz' a jegyei minősége túlnyomóan felfelé ívelt.

 Sötét volt már, este kilenc óra. Harry hatalmas nappalijának, szintén óriási bőrkanapéján feküdtek, amely Louis szerint a legkényelmesebb szófa volt a világon; és a modern plazmatévében egy régi, fekete-fehér film ment. Szokatlanul kitűnt, és némileg nevetségesen is, ahogyan a sok, ultramodern cucc között ilyen film vetült rájuk.
De mindketten odavoltak a fekete-fehér filmekért. Többek között ez is közös tulajdonság volt köztük, mint az esti teaivás is.
Egymás végtagjaiba gabalyodva bújtak össze, egy vékonyka takaró alatt. Louis csillogó szemekkel figyelte az éppen izgalmas, talán már nyálasnak számító jelenetet - pontosan olyan reménytelenül romantikus volt, mint Harry -; kezeivel pedig szorosan tartotta a teával teli, meleg bögréjét; miközben aprókat kortyolt belőle.
És Harry? Ő leginkább a másikban gyönyörködött; az ő kiivott bögréje már az apró dohányzóasztalon pihent - üres kezeivel a másikat simogatta, ahol csak tudta.
Amikor a filmben végül a főszereplő pár édes csókot váltott, amit egy tipikus, régies és boldog dallam kísért; Harry egy kis mosollyal puszit nyomott a másik jobb orcájára, majd lejjebb, a nyaka ívére is, amit annyira imádott. Louis erre szelíden elmosolyodott, majdnem kiürült bögréjét Harry-é mellé helyezte, s behunyt szemekkel bújt a másik mellkasához szorosan.
Felsóhajtott, amikor azok a hosszú, finom ujjak turkálni kezdték a fiú haját.
- Louis, kérdezhetek valamit? - A tévén már csak a szereplők listája haladt lejjebb a fekete képernyőn; így a szobát még nagyobb homály fedte el.
Csend honolt köztük, amelyet csak az alig hallható szuszogásuk szakított félbe - illetve Harry előbb említett, rekedtes hangjával átitatott mondata.
- Persze - felelte Louis mormolva, és az egyik lapátkezet a sajátjaiba helyezte, hogy azután a hosszú és formás ujjakat piszkálni tudhassa - szerette ezt tenni, amit Harry mindig is egy kedves mosollyal fogadott.

 A férfi egy pillanatig még mérlegelt magában: azon gondolkodott, miképp is fogalmazhatná meg magát, amely után nem kéne magyarázkodnia, és amivel megtarthatná ezt a nyugodt és kellemes légkört köztük.
Hosszabb percek múltán végül ekképp szólalt meg:
- Boldog vagy most, Lou?
S a fiú egy pillanatig sem gondolkodott el; rögtön őszintén válaszolt:
- Igen, boldog vagyok, Hazz.