National anthem (one shot; Ziall) - Betty B

Sziasztok!!!

 Olyan jó, mégis egyben furcsa újrajelentkezni valamilyen friss sztorival... Remélem olyan egyformán örültök a viszont látásnak, mint én annak, hogy írhattam. :) 

 Szóval... Sok mondanivalóm van, remélem nem gond, hogy ennyit fogok dumálni egy történet előtt.

Először is, a Ten feet tall c. sztorimmal kapcsolatban szeretnék írni... Remélem nem baj, hogy nem fogok egyesével hálálkodni az előző posztom alatt lévő kommentekre - habár megérdemelnétek -, itt szeretném mindenkinek megköszönni támogatását, apró jelzéseit, amelyek megmelengetik még mindig szívemet. S reményeim és terveim szerint, a nyár kezdetével folytatnám, és egyben fejezném is be amazt - tekintve, hogy nyári szünetben játszódik a történet, szerintem sokkal aktuálisabb lenne, ha akkor pakolnám fel a részeket ide. Másrészt meg is szeretném újra azt csinálni, hogy minden egyes napon, ahogyan erőm és időm bírja, hozok új részt, mint anno, előző nyár végén... Szóval, ez a tervem. Mit gondoltok róla?

Másodszor pedig, igen, szeretnék visszatérni, sőt, jobban teljesíteni, mint valaha tettem... Szóval írogatok, ahogy csak tudok, mert megérdemlitek, hogy többet jelentkezzem. A kért sztorikat már elkezdtem, sokba belekezdtem, az a helyzet... 

És bizony, ez az egyik. Mégpedig Betty B által kért kívánság: egy Ziall, 18+ történet... Pontosabban egy One Shot. Egyfajta lágy, nyugodt és kellemes hullámot próbáltam megfogni, remélem sikerült is. Úgy tervezem előre beláthatólag, hogy a következő szintén Ziall One Shot lesz, szintén 18+, de megpróbálok majd egy durvább, kevésbé lágy hangulatot megfogni. 

Nos, Betty B, szívemből remélem, hogy nem csalódtál, és olyan sztorit kaptál, amire esetleg vártál-vágytál. Szintén remélem, hogy a többi, kedves olvasómnak is tetszeni fog - ne felejtsétek el, hogy (((végre))) én is beraktam a tetszik és a nem tetszik gombokat a bejegyzések alá... Úgyhogy ott is tudtok véleményezni.:) 

Na, nincs is több mondanivalóm, azt hiszem sikerült mindent leírnom... Még ha kissé kuszán is. Jó olvasást kívánok mindenkinek!

N.G. xx

 Napcsókolta idő volt, tele melegséggel. A hely, ahová ez a szívet megmelengető időjárás beköszöntött, szerencsésnek és boldognak érezte magát emiatt.

 A park szokatlanul tele volt. Tele volt göndören nevetgélő gyermekekkel, pironkodó szerelmes, fiatal párokkal, megőszülő lelki társakkal, csaholó, fark-csóváló kutyákkal. Ennek a helynek volt egy játszótérnek kialakított része, hol a kacarászó pöttömök örömmel vették birtokba amaz mászókáit, csúszdáit és egyéb, nekik mókásnak tűnő tárgyait. Eközben szüleik, vagy éppen azok, akik csupán elkísérték valamennyiüket; kissé aggódva, de őszintén mosolyogva figyelték csemetéiket - hisz' ez a kor oly' gyönyörű! Csupa rózsaszínköd, semmi viharfelhő; az élet csupa kaland, játék és kacagás! Oly' annyira más, mint a felnőtt élet!

De nemcsak ők voltak eme színhelyen. Mivel itt meglehetősen sok pad helyezkedett el - melyeknek különleges színűk, mintájuk volt; külön-külön megtervezve -, szívesen foglaltak helyet azokon, ott bámészkodó emberek is.

- Nézd, Zayn! Milyen édesek! - mutatott a szőke, hófehér bőrű srác két kisgyermekre lelkesen, egészen a csúszda mögé, melyre épphogy be lehetett látni az ő nézetükből.

 Egy pár igencsak különbözött a többitől. Ha az emberek rajtuk legeltették szemüket; nagyrészt egy szokatlan és furcsálló pillantást adtak ajándékul számukra. Nem volt benne semmi ellenszenv, vagy éppen rajongó érzet; amolyan semleges, mégis érdekelt. Nehéz volt megmagyarázni.

De mi mást is tehetett volna ez a két srác, minthogy rá se hederít mások véleményére?! Mindenkinek így volt a legjobb.

 A kreolbőrű srác először még pár pillanatig élvezte a gyermekded arckifejezést, ugyanilyen módú szemcsillogását a másiknak - hisz' olyan gyönyörű volt! Azt mondják, az emberek akkor a leggyönyörűbbek, ha olyasmikre pillantanak rá, avagy olyasmiket tesznek, amiktől szívükből csordultig oda- meg vissza vannak. Habár a párját mindig csodásnak látta, bármilyen helyzetben - még részegen, zöldülő arccal a wc kagyló felé hajolva is -, ekkor mégis elgondolkozott azon, hogy vajon mégsem látta elégszer ahhoz, hogy minden gyönyörű pillanatában lekaphassa.

Zayn aztán hajlandó volt arra az irányba nézni, merre párja oly' bőszen mutogatott - de persze előtte még hosszan és lassan végigsimított az ölében lógó hosszú, csupasz vádlikon, melyek szinte világítottak, oly' fehérek voltak - rajtuk csupán egy alig térdig érő szürke színű gatya lógott.  Niall megborzongott az érintéstől, lélegzete bent rekedt; s éppen abban a pillanatban nézett Zayn férfias arcára, amint a másik, az előbb még számára oly' csodált hely felé.

 A nagy, mandula barna szemek meghatódtak az elé táruló képtől, amit párja ragyogó szemekkel nézett végig látójával.

Ott, a zöld csúszda mögött egészen, két kisded - egy pici lány és egy pici fiú - együtt ült a puha homokban, kezük összekulcsolva. A kislány nagy, barna hajzuhatagába a kisfiú beleszimatolt, miközben hátulról átkarolta a másikat. Túl édes és meghitt volt ez a pillanat, Zayn soha nem volt az a meghatódott-ember-fajta, de erre képes lett volna akár két, száz darabos zsebkendőcsomagot is elhasználni.

 Niall felé fordította pillantását; tekintete tele volt szeretettel, odaadással és rajongással - legfőképpen a szőke fiú iránt.

Az ölében fekvő fehér lábakat sötét, kreol színű karjaival szorosabban fogta át, majd ajkait csókra nyújtotta a másik felé. Niall szelíden elmosolyodott; egy ideig bámulta a másik gyönyörűségét - Zayn hosszú szempillái tudják a legjobban szétzilálni őt -, majd a másikéra helyezte rózsaszín ajkait.

Lágyan mozgatták egymáson azokat; a puha lágyság, a forró melegség mindenüket belepte, s akár szárnyalni is képesek lettek volna abban a pillanatban.

 A nap fényes korongja a horizont vonalán aligha látszott ki. Narancssárgás fénye körüllengte őt is és az eget is. Madarak eszeveszett csiripelése, a dallamos énekük járta be a helyet; az autók is felébredtek, a gazdájuk garázsából pedig kitörhettek, hogy aztán a szürke, betonúton száguldhassanak végig kerekeiken, motorjuknak össze nem hasonlítható zajával.
 Hétvége volt, szombat. Az emberek ilyenkor kihasználják azt a kis szabadidőt, és alszanak tízig, ha nem többig. Ennek okáért nincs nagy forgalom, sem az utcákon, sem az utakon; de persze akad egy-két kivétel, mint mindig.
Ott van Niall-ék kedves, már a sokadik évét taposó, özvegy asszony szomszéduk: lassú léptekkel haladt a közeli piac felé. A szemben lévő házból egy, a negyvenes éveiben járó anyuka lépett ki az utcára, a nemrég átélt alvástól még csipásan és kissé kómásan: ő a közeli szupermarket felé vette az irányát.
A tőlük jobbra lévő házból, a két srác számára kedves ismerős lépett ki: ő is még kissé kábán, de mégis éberen szedte lábait, miközben az előtte bőszen, lelkesen és csaholva sétáló kutyát tartotta pórázán. S önkénytelenül is, miközben elhaladt két barátja háza mellett, egy apró mosoly terült el ajkain; megengedett magának egy kis nosztalgiázást is...

 Zayn volt az első, aki ébredezni kezdett. Alsógatyás lényével még közelebb passzírozta magát, párja szintén hiányos öltözetű testéhez; bizsergés fogta el, amint kettejük bőre összesimult. Hátulról karolta át a kreolbőrű a másikat: és karja oly' természetellenesen kitűnt Niall, hófehér derekán, hogy egy pillanatra még el is csodálkozott azon, mekkora ellentétek lengik körül őket, mégis mennyire boldogok.
Szinte dorombolva simult a szőkéhez: ajkaival apró csókokat hintve csupasz, selymes karjára. Az alvástól kábán is, szinte automatikusan tette meg emez tetteket - oly' természetes volt már ez kettejük között.
 Csókolta, ahol érte. A csupasz, bal vállát - az, amelyen feküdt, bánatára kimaradt ebből a procedúrából -, a kissé izmos bicepszét, csontos könyökét, puha alkarját, kezének hátát, tenyerét, s végül azokat a finom, izgató, hosszú ujjakat is mind-mind -  nem bírta ki. Közben orrával mélyen beleszippantott Niall összetéveszthetetlen illatába: elkábult újra.
A szőke fiú már mozgolódott, teste már libabőrözött is, meg persze forrón bizsergett - csupán azok a pulzusok lengték be, amelyek természetesnek számítottak már párja közelében... Érintésekor pedig felerősödtek.
 Lassan nyitotta fel szemeit, és jólesően hümmögött, amikor realizálta, a már bőszen combjain járó, puha, finom ajkakat.
- Jó reggelt, Édes - mormogta, hangja rekedten berregett, mint egy rossz, régi kacatóra: meg is köszörülte torkát.
Zayn nem zavartatta magát, folytatta munkáját, és immár merészebben tette amazt: finoman a hátára fordította a másikat jobb oldaláról, lassan fölé mászott. Felkuncogott, amikor szembekerült párja kómás arcával: a több órás alvástól arcbőre ragyogott, szája kissé megduzzadt piroslóan, szőke haja kócosan keretezte mindezt... Kékellő, világító szemeit pedig néha-néha behunyta, de ahányszor kinyíltak íriszei, mindannyiszor akadt el a másik fiú lélegzete - oly' gyönyörűnek tartotta.
- Jó reggelt, Maci - fúrta bele végül a kreolbőrű az orrát Niall hajába: különleges illatából nagyot szippantott.
Most a szőkén volt a sor, hogy felkuncogjon; két tenyerét finoman rásimította, a másik csupasz és selymes derekára - később már onnantól, egészen tarkójáig simogatta, jól berögzítve agyába a puha bőrnek érintését.
- Hogy aludtál? - dünnyögte Zayn, miközben a pihe szőrökkel teli mellkasra hintett csókokat - Niall pedig jólesően dorombolt, mint egy kielégítetlen cica.
- Jól - mormogta, jobb kezét pedig - mely még kissé el volt zsibbadva (gyanította, hogy valamilyen módon elaludta) - készségesen fúrta a fekete, kasmír puhaságú hajba.
Zayn pusztán hümmögött válasz gyanánt: már bőszen kényeztette a finom mellkast. Nyelvével először végigszántotta középen, egészen addig, ahol a gyomra lehetett. Ezután elvált a hófehér, kívánatos bőrtől; végignyalta saját ajkait, majd folytatta munkáját. Nyálas csókkal fedte be először a bal, csúcsos mellbimbót - s Niall felsóhajtott, hosszú ujjai erősebben markoltak a fekete hajba. Még egy ajak benedvesítés után a kreolbőrű készségesen szopogatni kezdte ugyanazt a kis csúcsot, néhol finoman megengedve egy nyalintást akörül.
 A szőke már lihegett, csillagokat kezdett el látni már fényes nappal, köszönhetően párjának, s arra gondolt, nem is lehetne szerencsésebb és boldogabb.

 Nagy nyálcsomót hagyott ott Zayn, miután felemelte a fejét: szeme éhesen meredt a másikra, és persze ő is lihegett. Azt hitte, megúszta a reggeli merevedést, de ahogyan a most kiszolgáltatott, kívánatos testre meredt maga alatt; már veszett ügynek könyvelte el ezt. Úgy néz ki, nem fog már eltelni olyan reggel, mikor ne kényeztetnék a másikat valamilyen úton-módon.
A másik mellbimbó csupán egy nyálas csókot kapott, majd még egyet; ezután lapos nyelvvel haladt lejjebb. A kis köldökbe is nedves csókot hagyott ott: ekkor nyögött fel először párja aznap, Zayn számára pedig ez maga volt a nemzeti himnusz, a melankólia, amely élteti minden egyes napon. A levegő forró lett, és bizsergető: a félreismerhetetlen kényeztetés kacsingatásának elő pulzusai lengték be őket.
 Zayn végül, miután pár pillanatig hagyta a másikat szenvedni, meg persze magát is - mert ahogy meredt Niall lehunyt szemekkel tarkított arcára, gyorsan fel-le emelkedő mellkasára, nem is érezhettek volna másként. Aztán végül készségesen, élvezetesen nyögdécselve - mintha őt kényeztették volna ily' módon - nyalintgatott bele a kívánatos, finom bőrbe. A fehér alsógatya Niall-ön oly' módon simult rá tömzsi, de egyben hosszúkás péniszére, hogy mélyen beszívta magába, tüdeje legmélyebb pontjába is a levegőjét. Finoman meg-megbökte orrával amazt - s Niall csak nyögdécselni tudott.
Végül Zayn sóhajtva megfogta a Topman alsógatya derekát, közepes tempóban lecsúsztatta Niall-ről, némi segítséggel. A két, formás, hófehér comb pedig megadóan terült szét maga előtt, felhúzva magát, csakhogy végre a kreolbőrű kezdjen már vele valamit.
S abban a pillanatban, amint a fehér alsógatya a messzi ajtónál leesett, a szőke fiú mélyet nyögött, olyat, amely egészen a gyomra aljából jött fel. Hisz' párja készségesen, nem teketóriázva kapta be a rózsaszín férfiasságát; egészen a torkáig beengedve.
Először csak várt egy pillanatot - Niall persze eszeveszetten kapkodta a levegőt, két karját erősen a teste mellett tartotta, hosszú ujjaival a fekete selyem paplant markolta -, majd finoman nyögdécselve bólogatni kezdett. Lassan, kínzóan csinálta, a szőke pedig szenvedett, nem is vitás.
- Zayn! - sóhajtotta; az említett pedig neve hallatán megállt, ha nem lett volna tele a szája, még el is mosolyodott volna, hisz' Niall hangja oly' kétségbeesettnek és vágyakozónak hangzott, amelyet egyben édesnek és kívánatosnak is talált, hogy nem bírta volna ki.
Egyszerűen csak letaglózta a másik megadása.
- Zayn! - nyögött újra a szőke, jobb kezének ujjai végül újra megtalálták a másik fekete haját, és mélyen a tincsek közé szántotta azokat.
Ösztönzően húzgálta a hajszálakat, a kreolbőrű feje mozogni kezdett kissé, de nem olyan kielégítő módon, ahogy Niall szerette volna. Megadóan, szenvedve fel is nyögött - jól láthatóan kivolt.
- Zayn, az ég szerelmére! Csináld m - de befejezni már nem is tudta mondandóját; a másik erősen megszorította, és eszeveszett módon kezdte el szopogatni. - Te jó ég! Igen, így! - nyögdécselt... vagy éppen sikított, a vágyainak észveszejtő hullámainak közepén.

 Niall pihegve fúrta bele arcát a forró, selymes mellkasba, a nemrég átélt orgazmusának utolsó pulzusait élvezte ki. Mindeközben Zayn készségesen és bőszen csókolgatta, ahol csak érte a másikat - illata, amely izzadtan tán még kívánatosabb megint csak elkábította.
- Jó volt, Maci? - suttogta a szőke fülébe, s az említettet pedig a gerince aljától egészen a tarkójáig bizsergés fogta el.
Te jó ég, gondolta, ez a srác lesz az én gyilkosom egyszer.
- Annál is jobb - válaszolt, Zayn pedig felkuncogott.
- Örülök - mormogta ugyancsak forrón, a másik számára bizsergetően a párja fülébe; és csakhogy feltegye az i-re a pontot, még bele is csókolt.
Halkan nyögdécselt Niall, tudta, hogy neki még nem volt elég mára... Soha nem lesz elég.

(Saját)