Like home (one shot; Larry)

Meglepetééés!!!

 Legalább is nagyon remélem, hogy ezzel a kis szösszenetnyi Larry One Shot-ommal örömöt szerzek pár embernek. 

 Tapasztalatból tudom, hogy a hétfő reggelek a legnehezebbek, pont ezért gondoltam arra, hogy megleplek ezzel benneteket... Csakhogy reggel legyen mit olvasni.;)

Nincs is több mondanivalóm; talán csak annyi, hogy sajnálom, ha esetleg van benne elgépelési hiba, vagy ehhez hasonlók, késő este már én sem vagyok formában...

Szóóóval jó reggelt, és kívánok mindenkinek csodás napot, illetve kitartást a héthez!!! Jó olvasást!xx

Ui.: A Wishes oldalamon továbbra is lehet kérni sztorit; úgyhogy bátran tegyétek, ha van esetleg bármiféle olyan történet a fejetekben, amit szívesen olvasnátok tőlem. ( Egyébként igen, láttam, hogy már is érkezett kettő kívánság; köszönöm, hogy éltetek vele, amint befejezem a befejezetlen sztorikat, publikálni is fogom őket! :) )

 Forróság, párás levegő és a csapból folyó víz hangja terítette be a szobát. Ezek a tényezők késztették Harry-t arra, hogy vére felpezsdüljön, testének hőmérséklete pedig fokozódjon. Hatalmas habhegyek nőttek ki a keskeny, fehér színű kád vízében, amelyek között ülő test élvezetesen vezette jobb kezének ujjait közéjük felszínesen.

 Ezután tekintete a a fürdőszoba mosdókagylójánál toporgó, csupasz fiúra tévedt, akinek smaragdzöld íriszei itták magukba a másik látványát. Ajkait harapdálta idegességében - helyesbítve a félénkségén, amely roppant módon felgerjesztette haragját - elvégre az Isten szerelmére! Hisz' látták már egymást meztelenül!

De valamiért ez az egész nyugodt és varázslatos légkör, nagyobb mértékben előhozta belőle a vészféket jelző érzelmeit.

 Louis féloldalasan elmosolyodott a másikon, hihetetlen édesnek tartotta, ahogyan szende szűz lánykát játszva, toporogva álldogált, sóvárgó tekintettel rajta. Nem mellesleg a ritkán hordott hajpántjában díszelgett, az egyébként hosszú, dús és csábító haja, amibe Louis annyira szeret beletúrni, akár még random pillanatokban is; ez mind következtében tűnt elő a jellegzetes arccsontja.

 Hosszú hasonló percek múltán, Louis megszakította a szemkontaktust, és elzárta a folyó csapot. Szórakozottan pillantott egy másodpercre Harry-re, de íriszeit messziről elkerülte. Egy elégedett sóhajjal dőlt hátra, fejének hátsó részét lehunyt szemekkel támasztotta, a még száraz területű kádrésznek. A hajpántos srác ezt végignézve, alhasában kezdett valami mozgolódni, szíve gyorsabban kezdett el verni; és önkénytelenül is kiszökött ajkai közül egy apró sóhaj. Louis csábító mellkasa, rajta a jellegzetes It Is What It Is feliratú tetkójával hevesebb lélegzetvételre gerjesztette Harry-t.

 Aztán az ellenállhatatlan mellkast birtokló fiú hirtelen megszólalt, hangja szórakozottan csengett:

- Nem tudom, hogy vagy vele, Harold; - a nevét akár egy sóhaj, úgy ejtette ki ajkain; és igen, ekkor a másik srác határozottan érezte az alhasában megjelenő vágyat; ajkait megnyalta, majd magát kínozva harapott bele a finom húsba. - de ez a fürdő egyszerűen csodálatos, mintha a Mennyországban lennék... Vagy talán mégsem. Nélküled nem az. - És ekkor tört meg a jég; a hajpántos srác csillogó szemekkel és gödröcskés mosollyal lépett előre egyet, majd még egyet, és a még mindig lehunyt szemekkel élvezkedő srácot bámulva lépett bele a vízbe. 

Először a jobb lábát tette bele, óvatosan haladva; ekkor érezte meg a kellemesen meleg folyékonyságot, a fehér habrengeteget, amelyek egy súrlódó hangot hallattak, amikor egy test beléjük mélyesztette magát. Ez a test pedig, mikor teljesen belehuppant közéjük; a másik, relaxáló sráccal szemben dőlt hátra, és minden izmát ellazítva hunyta le szemeit, fejét hasonlóan támasztva, mint társa. Felsóhajtott. Az a fajta megkönnyebbült sóhaj volt, amit az ember akkor ad ki, amikor az a bizonyos kő leesik a szívéről, illetve vállairól.

 Abban a pillanatban, ahogy Louis megérezte a másikat; a víz hullámzását, és egy csábító, forró hőt árasztó testet, amely az ő szerelméhez tartozott; apró mosoly terült szét ajkain, és amint meghallotta Harry sóhaját, rögtön azután nyitotta ki íriszeit. Hogy mit látott? A legelbűvölőbb embert, akit csak valaha kívánhatott volna magának. Ott feküdt előtte szemben, szemei lehunyva, így hosszú szempillái kis árnyékot vetettek két orcájára, amelyekre Louis legszívesebben egy-egy apró puszit adott volna, csakhogy érezhesse Őt. De aztán meglátta a kissé felduzzadt, vörös ajkait - a sok rágcsálás eredménye -, és tudta, hogy inkább azt a bizonyos testrészét akarja akkor, azon nyomban.

- Hazza - nyöszörögte, hangja kínnal volt teli, mintha valamilyen fájdalmat élne át. 

De az csupán a puszta vágy volt, amely oly' keservesen körüllengte teste minden zugát, hogy beleborzongott. 

 Az említett smaragdzöld szemű srác, lassú és lusta pislogásokkal nyitotta ki két látóját; és a lenyugodott szíve oly' hirtelen gyorsult fel, hogy félő volt; nem bírja az iramot. Louis, az Ő egyetlen Louis-a, olyan áthatóan és áhítozva figyelte őt, szemei pedig várakozás teljesen csillogtak; hogy libabőr jelent meg rajta, mindenhol.

A pisze orrú srác már ülve tanulmányozta a másikat; mellkasa víztől csillogott, Harry lélegzete pedig elakadt a látványtól.

- Gyere ide, kérlek - suttogva nyöszörögte szavait, mintha nem is csak ők lennének ott egyedül, az egész házban.

Harry nagyot nyelt, majd engedelmesen bólintva ült fel. A víz lecsorgott, a két madártetkóval fedett mellkason, ennek következtében a másik vére még jobban felpezsdült.

 Ahogy Harry engedelmesen csúszott szemből közelebb a másikhoz; a habok mintha ellenkezve tapadtak volna rá, azok fehér színűkkel borították be őt, amely Louis-t nagyon jól emlékeztette arra, amikor egy-egy szeretkezésük után Harry-nek mellkasa hasonlóan el van fedve spermával.

Gondolatára megnyalta ajkait, a másiknak arca pedig kissé piros rózsássá vált - jól tudta, mire gondolt Louis.

 Végül mikor a hajpántos srác közel került a másikhoz; amaz hosszú lábait a saját dereka köré fonta, csakhogy lábaik ne akadályozzák meg őket abban, hogy közel kerüljenek egymáshoz.

Harry állának alját megfogva húzta magához arcát, és azokat a csábító, vöröslő ajkakat.

- Olyan elbűvölő vagy - suttogta Louis, Harry tüdeje pedig vészesen fogyóban állt oxigén ügyileg.

A kékséget árasztó szemű srác úgy gondolta, játszik egy kicsit a másikkal. Egy nagyon apró mosollyal szája sarkában dőlt előre jó pár centimétert, élvezkedve hallgatta Harry elakadt lélegzetét. Fejét jobbra döntötte, és már csak egy kicsit kellett volna előrébb dőlnie, hogy ajkaik összeakadjanak. De nem hajolt előrébb; forró leheletével körzött a puha ajkak felett; akár egy színtiszta kék óceán felett repdeső sirály, avagy, mint egy ragadozó állat áldozatára; oly' módon feszítette a másik türelmi határait, és kínozta közelségével.

 A hajpántos srácnak elege lett.

- Fejezd be - morogta, a másik srác pedig szórakozottan felkuncogott.

- Micsodát? - kérdezte kihívóan, orruk hegye pedig összeért, ajkaik súrolták egymást.

Félő volt, hogy Harry megfullad.

- Menj a francba! - morogta újra a smaragdzöld szemű, és ajkaikat szenvedélyesen, feltüzelve helyezte össze.

Túl erőszakos, mégis ezzel együtt gyengéd, szerelmes mozdulatsor volt ez; mindkettejük szíve óriásit dobbanva kezdett el vágtázni.

Tépték, zúzták, harapták, simogatták, néha apró puszikat hintettek egymás ajkaira; és az ellentét a durva és gyengéd között olyannyira csábító, lélegzetelállító, forró, bensőséges és varázslatos volt - tökéletes -; hogy soha sem akarták abbahagyni.

 Találni ebben a rohanó világban magadnak egy szerelmet - ez az, amely oly' nehéz megpróbáltatás. De ha sikerrel jársz, és megtalálod életed értelmét... Tudod, hogy minden szenvedés és gyötrődés megérte; mert most itt van Ő, és az eltűnőnek vélő puzzle darabok a helyére kerültek; tudod, hogy egyszerűen csak... Minden rendben van.

Ennyi, amit tenned kell; ne add fel, így egy nap egy forró, túlfűtött fürdő közepette tapasztalhatod meg azt, ahogyan a másikhoz hozzábújva, közben szívverését hátadon, lélegzetvételeit pedig tarkódon érezve telít el az érzés.

 Az érzés, amely jelzi számodra az otthont; tudod, hogy hosszú, magányos vándorlás után hazaértél.