X (one shot; Larry)

Hello!!!^^

 A számotokra írt, Mikulási ajándékom későn készült el... Remélem páran közületek még fent vagytok. ( Bár szombat lévén biztosan sokan akadnak... )

 Ez egy hosszabb, Larry One Shot lenne; és próbáltam minden maradék energiámat beletenni. Ne tudjátok meg, milyen ihlethiányban szenvedtem........ Aztán bumm; újra beindult a gépezet.

 Nos, jó olvasást kívánok; és remélem mindenkinek jól telt a mai napja. :)

Enjoy.xxx

Ui.: Előző vasárnap szerettem volna még jelentkezni frissel, de sajnos elvették a laptopomat, és egészen a mai napig vissza sem adták. Nos, remélem ez a sztori kárpótolni fog mindenkit.

 Durván és kíméletlenül túrtam hajába; és ugyanilyen hévvel furakodtam be ajkai közé a farkammal. Szuszogva meredtem a plafonra szemeimmel, arcom semleges volt. 

 Csak egy átlagos este.

A vörös hajú fiú, mozdulatomra fuldokló hangokat hallatott, de nem túlságosan izgatott. Még erősebben szorítottam rá tincseire; engedelmeskedve bólogatni és nyeldekelni kezdett.

 Felsóhajtottam. Majd megint és megint.

- Nos? - a már öregedő fickó, ki aznap interjúvolt engem; ország és világ szeme előtt, élőben; most szemérmetlenül mászott bele a privát szférámba.

 Tudta. Persze, hogy tudta.

Hiszen aki meleg, észreveszi a hozzáhasonlóakat. És ő... Olyan meleg volt, hogy már a látványa égetett.

 Torok köszörülve ráztam meg fejemet:

- Bocsánat, mi is volt a kérdés? - Persze, hogy tudtam, mi volt. De még húzni akartam az időt, hogy kitalálhassak valami frappáns választ; és felkészülhessek egy nagy adag hazugság pitére, amit terült asztalon kínálok az amerikai nézőknek.

- Hogyan ünnepelted meg tegnap, a díjátadón történő, elsöprő győzelmedet? - Majd megnyalta a száját, tekintetével kihívóan meredt rám, de szerencséjére a kamera most csak engem vett.

 Szánalmas. Ugye nem gondolja komolyan, hogy kikezdenék vele? És hogy pont most árulnám el, a mélyen magamban elásott titkomat?

 Elismételtem mozdulatait, majd magabiztos hangon válaszoltam:

- Nos, hogy őszinte legyek, Mike; elég átlagos módot választottam. - Itt egy apró hatásszünetet hagytam, majd gödröcskés vigyorral folytattam. - A sör és TV világát választva beszunyáltam.

Nevetés hangzott fel a közönségtől; a klimaxos fickó képe pedig bosszúsan eltorzult, amit egy másodperc alatt hamis mosolygóssá tett. Csak ártatlanul meredtem szemei közé, miközben képzeletben lepacsiztam magammal.
 Király vagyok.

***

 Egy privát és szigorú megbeszélésen kellett részt vennem, még aznap, késő délután.
Unottan csúsztam lejjebb székemen, miközben mellkasomon összefontam karjaimat, lábaimat pedig hatalmas terpeszbe vágtam.
Az ilyen megbeszélések számomra mindig semlegesek, unalmasok voltak; időmet pazarlóak. De kötelességem volt megjelenni, tekintve, hogy rólam, mint "a Nagy Harry Styles-ról; énekesről, dalszövegíróról és színészről" diskuráltak. Mégis csak tőlük függtem.
- Harry kapott egy hatalmas ajánlatot, melyért több pénzt adnának, mint amennyit a mai, New York-i interjújáért kapott.
 Menedzserem; Bob jobb szemöldöke ívesen meghajlott, ahogy azt érdeklődően és furcsállva felhúzta.
- Igen? - csodálkozva tette fel költői kérdését; testbeszéde arról mutatkozott, hogy érdeklődve figyel a pápaszemes egyénre, kit azt hiszem George-nak hívtak... Mindegy, nem nagyon foglalkoztatott.
- Viszont - tett egy apró szünetet - hatalmas port kavarna. - Várt valamilyen választ a mellettem ülő férfitól, de nem kapott, ezért egy megadó sóhajjal folytatta. - Szóval, egy melegeket támogató szervezet érdeklődött felőle...
 Hirtelen jelent meg a feszült, kínos légkör a teremben; és ez volt az egyetlen dolog, ami felkeltette érdeklődésemet. Hiper-gyorsan kaptam fel fejemet, és meredtem a szemüveges egyénre, aki a sok, hitetlenkedő tekintettől zavarba jött.
- Te-természetesen vissza fogom utasítani őket, csu-csupán tájékoztatni akar... - Bob viszont ízesen és haragosan félbeszakította szegényt.
- Persze, értjük.
 Összeszorított ajkakkal pillantottam a középkorú férfira, azután mindenki másra a teremben. Szemeim szikrákat szórtak; és az csak még jobban feldühített, hogy senki nem nézett vissza rám.
- Mi lenne az az ajánlat? - Azt hiszem, egy újabb hitetlen pillanat érkezett el mindenki számára; Harry Styles végre megszólalt egy megbeszélésen, még hozzá egy kényes témáról szólóan.
- Harry, mi a faszt művelsz? - morogta halkan fülembe menedzserem, de én csupán egyenes nyakkal elhajoltam tőle, majd várakozóan pillantottam a pápaszemes fickó felé.
Amaz idegesen igazította meg, vastag keretes szemüvegét, és az előtte, halmokban heverő papírlapokat kezdte el lapozgatni; keze jól láthatóan remegett.
 Szemet forgatva felsóhajtottam; nem állt szándékomban takarni, a felé irányuló szánalmamat.
Mikor végre megtalálta, amit keresett; megkönnyebbülve felsóhajtott, és kezébe vette azt.
- A Homoszexuálisok Jogaiért Küzdő Egyesület, azaz a HJKE egy reklámfilmet szeretne forgatni; és egy fotósorozatot készíteni veled. - Tetszett, hogy végre hozzám beszél, és nem a menedzseremhez. Ellenben őt, pont ez idegesítette fel.
- Harry! - már nem érdekelte a többi ember a teremben; hangjától mindenkit kirázta a hideg, kivéve engem.
- Hm - hümmögtem, és látványosan gondolkodni kezdtem az ajánlaton.
Miért is ne fogadhatnám el? Hiszen tényleg meleg vagyok. És talán eljött az ideje annak, hogy ezt mindenki megtudja. Ezzel az eséllyel pedig megmutathatnám a világnak, milyen nagy teher is homoszexuálisnak lenni; hogy valaki - én - még felvállalni se vállalhatja önmagát. Undorító egy világban élünk; és kész voltam ez ellen küzdeni.
- Benne vagyok - vigyorodtam el; majd felálltam, és kilépve a fülledt teremből, otthagytam a döbbent embereket, köztük a menedzseremet is.

***

- Üdvözöllek a HJKE fotózásán; nagy megtiszteltetés számunkra, hogy elfogadtad az ajánlatunkat - egy kedves, mosolygós nő jelent meg előttem; a harmincas évei környékét taposhatta.
 Egy nem túl nagy stúdióban voltam; Manchester legeldugottabb részén. Ott, ahol még a madár se jár - létezik a szólás; mely erre helyre nagyon is illett.
Mikor besétáltam azon; először a már kikészített, nekem már ismerős eszközöket pillantottam  meg, majd a nem rég említett nőt; fényképezőgéppel a kezében.
- Oh, ez nekem megtiszteltetés, hölgyem - féloldalas vigyort villantva fogadtam el a kezét, majd meg is ráztam.
Pillantásom alatt tagadhatatlanul zavarba jött. Hm, hogy csinálom? Elbűvölöm a nőket, pedig nincs is miért. Elvégre nem kavarnék eggyel sem.
 Egy újabb kedves mosollyal bólintott egyet, és egy bemutatkozást követően - a neve Lisa - intett, hogy kövessem. Elmentünk a fehér vászon mellett, melyen a reflektorlámpák, ragyogó fényességgel helyezkedtek el, majd egy ajtón átjutva, meleg színekkel rendelkező folyosóra érkeztünk. A falakon több kép is lógott; nekem pedig a légzésem felgyorsult az erotikusabb képek láttán.
- Van egy veled egy korú srác, aki már többször is segített szervezetünknek; hisz' ő maga is meleg, és nem szereti, hogy a mai világ mennyire is nem elfogadott dolognak tartja azt.
- Érthető - bólogattam, arcom semleges volt.
- Nos, ő lesz a mostani "párod", mind a fotózás és mind a forgatás alatt is. - Igazán kíváncsivá tett, hogy ki is lehet az a srác; és már éppen megkérdezni akartam Lisa-tól, hogy megjött-e, mikor egy alsógatyás srác jelent meg előttünk, majd azonnal beszélni kezdett a mellettem álló nőhöz.
- Figyelj, Lis, nem tudom, hogy vállalnám-e a rizikót, hogy Har - és pontosan ekkor pillantott meg engem; Harry Styles-t.
Szemérmetlenül mértem végig, és tetszett, amit láttam. Teste vékony volt, hasán kockák vibráltak, ahogy a kissé hűvös levegő bántotta bőrét; izmos combokban és vádlikban végződött. És mikor felpillantottam arcára; az első dolog, amit észrevettem, azok a kék szemei, és pisze orra voltak.
- Bo-bocsánat, é-én - dadogva próbált meg nekem magyarázkodni, de én belé fojtottam a szót. A szemem sarkából láttam, hogy Lisa kezei közé temeti arcát a srác baklövésén.
Komolyan azt gondolták, hogy egy ilyen semmiség miatt képes lennék lefújni az akciót?
Hát tévedtek, ha ezt hitték.
- Harry Styles - nyújtottam felé magabiztosan jobbomat, ő pedig, ha lehet, még vörösebb lett.
Zavarban volt a kicsike, és én ezt baromira élveztem. Sokkalta jobban, mint mikor Lisa jött zavarba tőlem. A nőktől kiráz a hideg, ez van.
- Louis Tomlinson - csúsztatta bele vontatottan kezét az enyémbe; amaz természetesen kisebb volt az enyémnél; tekintve, hogy nekem vannak a legnagyobbak az egész világon.
Kellemesen puha és meleg volt; gyanítottam, csak nem rég vetkőzhetett le, hiszen már rég jéghideg lenne, ha sokáig lett volna a hűvösben.
- Jól van, srácok; most, hogy mindenki megvan, kezdhetjük is a munkát - szakított félbe minket Lisa; szemeimmel már épphogy kezdtem befurakodni a másik srác, kék gyémánthoz hasonló íriszeibe, ezzel még jobban zavarba hozva...
Mondandójára hirtelen kaptam rá tekintetemet, majd zavarodottan húztam össze szemöldökeimet.
- Csak hárman leszünk? - Ugyanilyen hirtelen szégyelltem el magamat pillantásuk alatt.
Ha eddig nem gondolták azt, hogy én is csak egy nyápic híresség vagyok, akkor most talán...
- Pontosan, és neked még le kell vetkőznöd, úgyhogy nyomás az öltözőbe! - Tolt egy szolid lökéssel, az említett szoba felé a nő.
Lefagyva meredtem utánuk pár pillanatig, és akkor......... Megpillanthattam Louis-t hátulról. A feneke olyan kerek és formás volt, hogy nem is csodálkoztam azon, hogy modellkedik... Ezt a feneket nem lehet nem lefotózni. A két kis gödröcske gerince alján csak még csábítóbbá tette.
Még a nyálam is összefolyt a látványra; és őszintén örültem, hogy Ő lehet a "párom".
 Egy dologban biztos voltam; ha törik, ha szakad, az ágyamban fogja végezni.

***

 Mikor végre én is egy alsógatyában voltam; magabiztosan sétáltam vissza a fotóterembe. Még rá is játszottam a dologra; csípőmet csábítóan, de nem nőiesen - természetesen - ráztam, csak hogy kikészítsem azt a bizonyos Louis-t.
 Sikerült is. Lisa, nekem háttal magyarázott neki valamit, és mikor általam az ajtó megnyikordult, Ő rögtön felkapta a fejét. Tisztán láttam, hogy elakad a lélegzete.
Tudtam, hogy nyert ügyem van.
 Louis átható nézése igen jól esett; az már kevésbé, hogy Lisa ugyanezt tette.
A fekete hajú nő torkot köszörülve szólalt meg:
- Rendben, akkor kezdhetjük is. Álljatok be középre, és majd adom az instrukciókat. - Bólintva teljesítettük a parancsot; Louis először bizonytalanul, tőlem messze állt meg, de én egy lépéssel megszüntettem azt.
- Harry, karold át Louis-t hátulról, majd az arcodat temesd a nyakába - érkezett az első beállás parancsa.
Magamban ujjongva, kívülről pedig szájnyalással válaszoltam; tisztán láttam, ahogy a kékszeműnek eláll a lélegzete.
Megfeszült körülöttem, mikor derekánál átkaroltam, és ajkaimmal puhán érintettem nyaka ívét.
- Tudod Lou, igazán csábító vagy - suttogtam, és felkuncogtam, mikor meghallottam hangos nyelését.
Megvártam, míg a fényképező kattan egyet, aztán - igaz, nehezen, de - elhúzódtam tőle.

***

 Órák teltek el; én viszont szokatlanul több és több erőre kaptam, minden egyes újabb képnél.
- Rendben, srácok; egy utolsó fotó, és készen vagyunk mára. - Louis mellettem megkönnyebbülten sóhajtott fel, én viszont kissé csalódott lettem.
Igazán élveztem. Ez volt az első, és gyanítottam, az utolsó fotózás, amit élveztem is.
- Most jön a "robbanás". Harry, állj Louis elé, és az állánál fogva húzd magad felé az arcát. - Utasítása közben teljesítettem kérését, így a srác arcvonásait közelről is megfigyelhettem; igazán elbűvölő volt.
Csupán meredtünk egymás szemébe; és először éreztem azt a fajta varázslatot, amit utoljára az első és egyben utolsó szerelmemnél éreztem. Gondolkozni és bosszankodni a dolgon nem volt időm, hisz' Lis újabb feladatot adott, miután lekapott így is minket gyorsan.
- Oké, most csókoljátok meg egymást. - Mindkettőnk lélegzete elakadt erre. Igen, még az enyém is. Csókolózni egyáltalán nem szoktam az egy éjszakás kalandjaimmal; tekintve, hogy a csók számomra az egyetlen, amit tisztelek. Nálam nem létezik olyan, hogy "smár"; megfogadtam, még egészen régen, hogy csak azzal csókolózok, kit szeretek.
 Furcsa módon nem én tettem meg az első lépést kettőnk közül. Lábujjhegyre állva emelkedett el kissé a talajtól; ajkait pedig az enyémre tapasztotta.
- Ez az fiúk, most mélyítsétek el! - hallatszott az instrukció, és aki elsőnek reagált, az megint csak Louis volt.
Puha nyelve utat tört ajkaim közé; és gyengéden összefonódott az enyémmel.
 Tekintve, hogy akibe szerelmes voltam - legalábbis úgy éreztem -, az a legelső párom volt; nagyon régen csókolóztam. És mikor az ismerős érzések hatalmukba kerítettek - forróság, lüktetés, mámor -; nem tehettem róla, de egy hatalmasat nyögtem, szemeim pedig remegve csukódtak le.
Hallottuk a fényképezőgép kattanását, és Lisa hangját is; arra vonatkozóan, hogy mára végeztünk. De nem hagytuk abba.
Faltuk egymást, mintha soha többet nem tehetnénk meg.
 Talán, egy részünk így is érezte.

 Végül sikerült elválnunk egymástól; és égő arccal pillantottunk egymás szemébe, ziháltunk, és folyt rólunk a víz.
Igen nagy hatást gyakoroltunk egymásra.
- Wow - Louis egyszerre nyögte ki ezt az egy, három betűs szót, Lisa-val.
Lihegve pillantottam a lefagyott nőre, és fulladozva nevetni kezdtem.
- Most már tudjátok - tártam szét karjaimat, hatalmas vigyorral a képemen. - Melegebb vagyok, még a Napnál is.
 Pár másodpercig tartó, néma csönd telepedett közénk, míg egyszer csak ők is nevetni kezdtek. Persze nem annyira, mint én; talán túlzásba is vittem, de olyan megkönnyebbülés száguldott át rajtam, hogy így jött ki rajtam a dolog.
Tetszett Louis nevetése; és tudtam, Ő nem csupán egy egy éjszakás kaland lesz számomra.

***

 A fotósorozat és a reklámfilm publikálása után, várhatóan hatalmas nagy galiba keletkezett. Az egész világ megismerte az igazi Harry Styles-t, és ez egyesek számára igen kiábrándító volt...
- Lányok és nők szívének ezrei tört össze, a tegnap este publikált fotósorozat és reklámfilm által, melyeken Harry Styles megmutatja igazi énjét. A világhírű énekes, dalszövegíró és színész a kampányfilm elején őszintén vallott érzéseiről; elmondta a véleményét a melegek kitaszításáról való igazságtalanságokról.
Nos, a srác nem tévedett sokat; a világnak remélhetőleg fel fog nyílni a szeme. Egy biztos; a párjának játszott fiúnak nagyon nagy szerencséje volt, tekintve a temérdek, forró jelenetet... - Itt döntöttem úgy, hogy kikapcsolom a TV-t; majd a távirányítót jó messzire dobom el magamtól. Amaz hangos csattanással a padlón végezte.

- Hey, Hazz; nyugodj le - karolt át hátulról két kar, majd egy forró, puha ajak csókolt a nyakam és vállam találkozásába.
Frusztrált sóhajjal döntöttem balra fejemet; szemeimet pedig lehunytam. - Csak gondolj arra, mit teszek veled ma este; alaposan megünnepelve a két hónapos fordulónkat...
 Féloldalas mosoly terült szét rajtam; ahogy visszagondoltam a legelső csókunkra a stúdióban, majd a legelső randikra, mely szerencsétlenül kezdődött, de mámorosan végződött... Nos, igen; elég hamar megtörtént; de két kanos pasitól ne is várjon mást az ember.
Azóta őriztük a kapcsolatunkat, akár egy titkot, ami a tegnap este végül kitudódott.
- Hmmmm - hümmögtem, ahogy magam elé képzeltem ténylegesen a mai éjszakát.
- Egész éjjel szeretkezni fogunk, Hazz, csak, hogy tudd.
- Nem is számítottam másra, Boo Bear.

 Gyakran a legjobb döntés, nehéz döntés; de megéri. Önmagunkat adni a mai világban kegyetlenül nehéz dolog; viszont meg kell tennünk ezt a lépést, mert másképp örökre boldogtalanul bandukolunk, a magunk útján.
Talán, könnyebb, ha útitársat keresünk ebben, akiben kapaszkodhatunk, ha valaki próbálna az utunkban állni.
Nekem ez a társ Lou volt; és mindenestül szerettem Őt.
Csupán Ő tudott az igazi Harry Styles-ról; és én hálás voltam, amiért rátaláltam.

(Saját)