Partition (one shot; Larry)

 Jó estét mindenkinek!:)

 Egy apró meglepetéssel érkeztem hozzátok; és egy olyannal, mely hihetetlen új volt nekem. Egy igen szenvedélyes Larry One Shot-ot hoztam; és igen, van benne erotikus rész is. Úgyhogy, aki nem szereti az ilyenfajta sztorikat; ne olvassa el, mert az egész szinte abból áll.

 Szóval, eléggé tartok a reakcióktól. Kérlek, jelezzétek, ha valamit nagyon elbaltáztam, vagy hasonló. Fontos nekem mindenki véleménye.

Jó olvasást kívánok, és élvezzétek ki ezt a kis pihi időt! :) Enjoy. xxx

Ui.. Csak, hogy tisztázva legyen - és ez fontos -; ebben a sztoriban az egész világ tud a párosról. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy nehogy felháborodás legyen a végén "túl mocskos" jelzővel ellátva és kérdések hadával...

 Hatalmas dugó volt. A kocsik sofőrjei egymásra dudálva hitték azt, hogy sikerül előrébb jutniuk; persze sikertelenül. Káromkodások hada hallatszott be hozzánk, de mi csak fapofával, kis feszültséggel meredtünk előre, a mi sofőrünkre szegezve tekintetünket, aki olyan erősen szorította a kormányt, hogy ujjpercei elfehéredtek. Így próbálta visszafogni magát; hisz' mégis csak "egy világhírű sztárpárocskát" fuvarozott el, mely neki bőséges pénzt jelentett - persze, csak ha sikeresen elvitt volna a klubba minket.

 Éjfélt ütött az óra; egy közeli templom harangja hívta fel figyelmemet erre, és miután lecsekkoltam, hogy tényleg, valójában ennyi az idő, csak meredtem ki a sötétített ablakunkon. Harry meleg tenyere combomon nyugtatólag hatott rám, és volt egy sejtésem, hogy az enyém is hasonló eredményt ért el az övén.

Hirtelen kezdett el szakadni az eső, mintha csak dézsából öntenék.

- Oh, kurva jó... - halk káromkodás ütötte meg füleinket, mely az ősz hajú férfi szájából érkezett, a taxi első, bal oldali ülésén.

Szórakozottan pillantottam a mellettem ülő srácra, és mintha csak összebeszéltünk volna; Ő is ugyanezt tette.

 Csupán meredni tudtam rá; a gyönyörű vonásaira, melyek minden adandó alkalommal elbűvölnek, akárhányszor rájuk nézek. Tudom, általában a férfi neműekre nem szokás azt állítani, hogy gyönyörűek, azonban Harry az volt. Kétségtelenül.

Játékos fény gyulladt íriszeiben, amit értetlenkedve fogadtam; ezt az összeráncolt homlokom, illetve szemöldököm jelezte. Alsó ajkát kínzóan, lassan végignyalta, ezzel odaterelve pillantásomat; mely a zavartból ködössé vált.

 Leesett a terve.

Elakadt lélegzettel néztem vissza újra szemeibe, amik egyre jobban sötétültek el a vágytól.

 Zihálva fordítottam el fejemet, majd zavartan pillantottam a sofőrre. Egy apró kuncogás hallatszott mellőlem, amire odakaptam fejemet; annak tulajdonosa a közénk és a férfi között lévő elválasztó falhoz nyúlt, és egy határozott mozdulattal le is tolta. Nagyot nyeltem, ahogy megpillantottam kidagadó ereit karjain, párat nyakán. Ismertem már, mint a tenyeremet; tudtam, mit jelentett ez; hogy nos... Baromira kanos.

- Louis, én olyan kanos vagyok... - mondandója igazolta észrevételemet; és ahogyan ezt szorosan hozzám simulva, nyelvét kulcscsontomon végighúzva, szinte morogta; hangosan felnyögtem. - Oh, ez az, ne fogd vissza magad. - Ágyékát erősen az enyém ellen szorította; ezzel egy nem éppen férfias, apróbb sikolyt kicsikarva belőlem.

Kárörvendően nevetett, amit azzal szakítottam félbe - miután vagy egy év után sem akarta abbahagyni (legalábbis így éreztem) azt -, hogy hajába erősen beletúrva, magamhoz rántottam, nyelvemet pedig lenyomtam a torkán. Most rajta volt a sor, hogy hatalmasat nyögjön fel; és oly' átéléssel, szenvedéllyel viszonozta azt, hogy a gyomrom megremegett.

Éreztem, ahogyan az alhasamba költöző hullámok egyre lejjebb haladnak. Kezdtem olyan kemény lenni, mint egy tégla.

Persze, ezt Ő is megérezte; hatalmas lapát tenyerét a puccos öltönyömön végigsimította, majd nadrágomon kötött ki. Eleinte csak a combomat simogatta körkörös mozdulatokkal, miközben újabb és újabb forró, bizsergető csókot váltottunk, és örömmel figyelte tehetetlen vergődésemet, vagy éppen vinnyogásomat.

- Lou, most olyan mocskosnak érzem magam - suttogta szórakozottan, vággyal telve. 

Íriszei mélyen belém fúródtak, ahogy az enyéimet kinyitva ránéztem. Ajkaimba harapva felnevettem, miközben egyetértésem jeléül bólogattam.

Ezután, úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje a bosszúnak; így füléhez hajolva lassan, érzékien belesuttogtam:

- Hazz - már a neve becézésétől is hevesebben kezdett zihálni, pedig csak annyit tettem, hogy nyögve kimondtam. - Szeretnék most mocskos dolgokat művelni veled, itt, ebben a taxiban. - nyögve hunyta le szemeit, alsó ajkába erősen beleharapva.

- Ne fogd vissza magad, Lou - hebegte, vágyai egyik hullámán.
Győzedelmes mosoly terült szét arcomon, mellkasát finoman meglökve jeleztem neki, hogy dőljön hátra.
 Felcserélődtek a szerepek, és mikor felette, szorosan hozzá simulva, mélyen szemeibe néztem; úgy éreztem, hogy megszűnt a világ. Csak ketten voltuk, senki vagy semmi más; és nem éppen egy fontos, puccos eseményre kellett mennünk, egy klubba. Nem voltunk hatalmas dugóban, és egy idegen öreg csávóval egy taxiban.
 Csupán mi voltunk.

 Ily' gondolatokkal simult ajkam az övéhez; csókunk akár egy sóhaj, oly' lágy és rövid volt. Mikor ennek vége szakadt, csak néztem arca apróbb, illetve nagyobb vonásait. Csukott szemekkel, élesen vette a levegőt, szempillái meg-megremegtek, mellkasa pedig gyorsan emelkedett fel és le. Ajkai pirosak voltak és kívánatosak; nedvesek a nyáltól. Haja kócosan meredezett arca körül, egyik göndör tincse pedig lázadva lógott rá homloka közepére. Orra finom ívét végigkövettem szememmel, mikor hirtelen a smaragdkőhöz hasonlító övéi felnyíltak. Torkomon akadt minden szó, minden hang. Íriszei oly' néma ígérettel ajándékoztak meg, hogy beleremegtem.
- Lou, mire vársz? - suttogta, miközben fürkészte arcom minden rezdülését.
Mély, rekedtes hangjától hatalmasat nyeltem; ádámcsutkám ezáltal fel-le mozgott. Ahogy ezt észrevette, szeme, ha lehet, még jobban elsötétült; ajkai szétpattantak, lihegni kezdett. Hosszú mutatóujját végigsimította ott, szemeimet lehunytam, élvezve érintését.
Ezután puha, vattacukorhoz hasonló ajkakat éreztem meg ott, majd egyre följebb, míg számhoz nem értek. Akkora vágyhullám kapott el, hogy muszáj volt szemeimet szorosan lehunynom. Éreztem, hogy nem sokára el fog dőlni az a bizonyos fal, mellyel még meg tudom állítani azt, hogy Harry-nek essek.
 Mohón nyíltam meg neki, puha nyelve enyémre talált, és szorosan összefonódott vele. Ahogy egyre szenvedélyesebb lett ez, néha-néha muszáj volt felnyögnöm. Haját kissé meghúzva simultam hozzá még  jobban és jobban; úgy éreztem, akkor is, mikor egy vékony papír fecni sem férhetett volna közénk; hogy nekem nem elég. Még akartam Harry-hez simulni, még, még, MÉG; mert akárhogy is próbálkoztam; túl messze éreztem.

 Mikor lihegve elváltunk egymástól, apró puszikkal kezdtem behinteni először arca minden szegletét, majd lejjebb haladva, a nyakát, ahol a jól ismert gyenge pontját - a gégéje környékén - addig szívtam, míg nem könyörgött nekem azért, hogy nyúljak kőkemény péniszéhez, és ne hagyjam szenvedni.
- Lou, érints meg, kérlek! - könyörgött újra, hangja remegett a vágytól.
Rámosolyogtam, ahogy belepillantottam sötét és ködös íriszeibe. Lassan, kínzóan vettem le először öltönyét, az ingének gombjait szintén így gomboltam ki. Ahogy elém tárult csupasz, sima, pár tetkóval teli és izmos mellkasa, légzésem még szaporábbá vált.
Gyönyörű volt, ahogy ott remegett alattam a vágytól. Legszívesebben mindennap, minden percében ekképp nézném; ilyen tehetetlenül és kívánatosnak.
Nem tetőztem szenvedését azzal, hogy csókokkal hintem be azt, lejjebb haladtam kezeimmel, egészen az Ő nadrágjáig. Annak gombjait is kigomboltam, majd formás lábain lejjebb húztam. Körkörös mozdulatokkal haladtam combján alsója felé, majd ahogy odaértem, azt is lehúztam.
 Hirtelen pillantottam fel arcára, mikor hangosan felzihált. És elmosolyodtam szorosan lehunyt szemein, hátravetett fején. Tudtam, éreztem, hogy jól esett péniszének a szabadság, mert sajnos az alsója volt a börtön, mely fájdalmasan megbéklyózta.
Ciccegve és rázva a fejemet megszólaltam, hatalmas és ártatlan szemei kipattanva fókuszáltak rám erre:
- Szegény, kicsi Harry, milyen hatalmas kínokat él át.
 Egy apró mosollyal hunyta le szemeit újra, majd kihívóan megszólalt:
- Segíts neki, Lou!
Alsó ajkamba haraptam, és felkuncogtam; de persze eleget tettem kérésének.
 Így történt, hogy "kicsi Hazz" - ami nem is olyan kicsi - finom kis nedvét érezhettem, amit élvezkedve nyeldekeltem le, kicsit - nagyon - hangos nyelésekkel, rájátszva.
- Oh, Lou, ne csináld ezt velem! - morogta, íriszeiben láng gyúlt, az alattam ziháló fiúnak.
Huncutan elvigyorodtam, majd övemet kibontva húztam le nadrágomat, alsómmal együtt; míg Harry szinte letépte ingemet.

 Mikor épp próbáltam ujjaimmal kívánatos fenekébe hatolni, megállított.
- Te tényleg kurvára kínozni akarsz ma engem, nem igaz? - Oh, és ahogy mérgesen rám szólt, szemei lángokat szórtak, még izgatóbb lett, amire önkénytelenül is megnyaltam alsó ajkam; szemeimet lehunytam, és mikor kinyitottam azokat, tudtam, hogy ebben a pillanatban sötétültek el mélyen.
Ekkor dőlt le az a bizonyos fal, és nem tudtam többé tartani magamat. Nekiestem, mint ragadozó vadállat áldozatának - habár az én áldozatom nagyon is élvezte ezt.
- Lou, te jó ég! - Közönségesen csattantak újra és újra össze a lenti testrészeink; de mégis a legizgatóbb nem ez volt, hanem Harry káromkodásai és hangos nyögései.
 Orromat belefúrtam nyakába, majd füléhez hajoltam; és belenyögtem:
- Szereted, mikor magamévá teszlek, ugye Hazz? - Hangos nyöszörgés hagyta el ajkait, majd kihebegte a választ.
- Imádom.
Morogva gyorsítottam, amire nem túl férfias sikoly hagyta el ajkait. Nos, Harry, én is imádom. Imádom, ahogy könyörög és könyörög még többért és többért.
 Hirtelen éreztem meg az ismerős, mámorító érzést alhasamban, agyamat a fehér köd egyre jobban telítette el; de ahogy meghallottam Harry még hangosabb nyögéseit; tudtam, hogy Ő is közel van.
- Istenem, Hazz! - nyögtem, majd intenzíven elélveztem, az említett gyenge pontjára.
Nem is kellett neki több, követett engem a Mennyországba.

 Hatalmas vigyorral figyeltem, ahogy Ő is légszomjasan itta magába az oxigént; homlokán és mellkasán izzadság gyöngyözött, göndör tincsei arcához tapadtak. Harry hasonlóképpen figyelt engem, majd alkarjára támaszkodva - utolsó erejével -; lágy csókban részesített.
 Ekkor kopogás hallatszott a sofőr felől; gyanítottuk, hogy ő maga is az.
- Kijutottunk a dugóból; viszont három órát késtek az eseményről. Még mindig szeretnék, hogy elvigyem önöket?
Egyszerre néztünk egymásra, és ugyanígy válaszoltunk:
- Nem!
Egy nevetés hallatszott, amire mi is kissé felkuncogtunk.

Egy szerelmes, lágy sóhajt leheltem Hazz ajkaira; nem is lehetett volna jobban megpecsételni ezt.
- Mi a következő hely, ahol szeretkezni fogunk? Egy játszótér? - dünnyögte, és igazán tetszett a szóhasználata.
- Akár - sejtelmes pillantásokat váltottunk, majd kipukkadt mindkettőnkből a nevetés.
- Szeretlek- lehelte boldogan, amire egy szeretetteljes mosoly terült szét arcomon.
- Szeretlek - viszonoztam a gesztust.

Beyoncé - Partition