If we ever meet again (one shot; Zarry)

 Hy!:))

Egy megint csak különleges one shot-tal érkeztem hozzátok, a címet elolvasva pedig rá is lehet jönni, miért is állítom ezt. Hiszen ez egy Zarry one shot. Én nekem, személy szerint a top három kedvenc bromance-m közé tartozik a Zarry, úgyhogy nem volt rossz ezt megírni.:D Bár soha sem volt eddig rossz semmit sem megírni...

Mindegy is. Szóval.

Körülbelül öt oldalas, ugyancsak lazább stílusú az írásmódja - most ezzel az írásmóddal kísérletezek -, van benne romantika -természetesen. 

Remélem nem idegesít benneteket a sok bromance sztori, vagy ilyesmi; csupán ezzel a témával is kísérletezgetek.

És most egy másik dolog. Szóval... Jövőhéten bizonyára nem leszek elérhető, talán csak szombaton; hiszen az osztályommal erdei táborba megyek. Gondolkozok rajta, hogy írok egyet, még gyorsan, ezen a hétvégén, de nem hiszem, hogy lenne időm rá. Mert pakolni kell, amely elég energiát igénylő feladat; úgyhogy nem hiszem, hogy menne még pluszba az írás. De próbálkozok majd, ígérem!

És még egy fontos dolog. Gondolkoztam. 

Arra szeretnélek Titeket megkérni, és tényleg minden eddigi olvasómat; hogy írja le nekem az Impossible love c. történetemről a véleményét. Legyen az kritika, legyen az dicsérés; bármit szívesen fogadok. És hogy miért? Hát... Nagy nehezen, de meghoztam egy döntést. Egy olyan döntést, mely nagyjából arról szól, hogyha nem tetszik, legfeljebb 1-2 embernek az a történetem, akkor abbahagyom. Igen, elég nehéz döntés volt ezt meghoznom; hiszen ez az első, igazi történetem, amit elkezdtem írni ide, a blogomba. Abból a blogból lett átalakítva ez a blog; magyarul az volt az alapja.

És mostanában, már több hete nem hoztam új részt abból, nem is véletlenül. Rájöttem sok dologra, az írásmódom is már fejlődött a kezdetek óta; így kissé kínosnak tartom azt a sztorit. De(!) szeretném erről kikérni azok véleményét, kik valaha olvasták azt a történetemet! Tényleg, nem kérek sokat, csak egy kis véleményt róla; mert így fogok döntést hozni annak sorsával  kapcsolatban.

 Úgyhogy komizzatok, kérlek!!! Előre is köszönöm.

És visszatérve erre a one shot-ra; kellemes olvasást kívánok hozzá, remélem tetszeni fog! Enjoy.xxx

Ui.: Bocsánat, hogy ennyit írok előszóként, de még egy valamit fontos megemlítenem. Ez a one shot, egy dal alapján íródott; még pedig egy igen jó dal alapján. Én személy szerint imádtam, mikor megjelent, és még mindig szeretem. A one shot-ban meg lesz említve, a one shot végén pedig be is linkeltem nektek, hiszen igazán megéri meghallgatni. Eszméletlen jó dal. Talán már hallottátok Ti is.

 Ez egy különleges nap volt. Egy olyan nap, mely nem csupán különleges, hanem emlékezetes is volt; mindkét fiú számára.
 Hogy kik ezek a fiúk? A göndör hajú Harry Styles és a kreol bőrű Zayn Malik.
A történet két rossz, flörtölős fiúról szól, kik eredeti, maszknak felállított énjüket hátrahagyva vágtak bele kapcsolatukba, csak hogy együtt lehessenek.

 De kezdjük is az elejéről.
Tavasz volt, pontosabban már a tavasz vége. A nyár már türelmetlenül toporzékolt, az egyik lába már be is lógott, a képzeletbeli időjárás ajtaján. Egyik nap hol esett, másik nap pedig hol hét ágra sütött a Nap; ezzel az egésszel elérve, hogy az embereknek hangulatingadozásai legyenek; egyszer fáradt, egyszer pedig energia dús erejük legyen. Furcsa egy év volt. Mintha csak ezzel jelezné, a történet két főszereplőjének is, hogy ez egy nem semmi év lesz; tele megpróbáltatásokkal. Bár felmerül itt a kérdés; mikor nincsenek megpróbáltatások az életben?

Szóval az időjáráson túllépve; egy nagy házhoz érkeztünk, melynek tulajdonosa pontosan a főszereplőink egyik tagja. És hogy ki? Zayn Malik.
 Zayn Malik, a tipikus rossz fiús külsővel rendelkező srác; a nagy és hatalmas és gyönyörű és flancos és még napokig mesélhetném milyen házában tétlenkedett, és maga sem értette hogy miért; de ideges volt. Talán rátett erre a hangulatára, a nemrég említett, szeszélyes időjárás; vagy talán az a furcsa megérzése okozta. Hogy milyen furcsa megérzése? Az, amit főszereplőink másik tagja is érzett azon a napon; Harry Styles.
 Nem is véletlenül. Hiszen ez egy igen különleges nap volt; nem lehet elégszer ezt megemlíteni.
Szóval Zayn, a mindig "laza" srác most ideges volt. Idegesen, egy gumóval a gyomrában, arcán egy grimasz félével várta vendégeit aznap este. Hogy miért is? Mert aznap egy házi bulit rendezett, úgy... vagy végtelen sok emberrel. Őszintén szólva nem tudta, hogy mennyi főre számítson, hiszen a haverjai, az Ő haverjaikat, az Ő haverjaik, pedig az Ők haverjaikat hívták meg, és így tovább.... Egyszóval nagy bulira számított mindenki, ki elmenni készült arra.
Harry Styles-t az egyik nagyon jó barátja kezdte el noszogatni addig, míg bele nem egyezett ebbe a buliba. Nem volt kedve menni. Egyszerűen fáradt volt, ideges, valamiért könnyen lobbanékony, és sebezhető. Nem értette mi van Vele, talán Vele is ez a furcsa időjárás szórakozik. Vagy az a hülye megérzés, amit Zayn is érzett aznap.
 A megérzések mindig fontosak és hasznosak, megéri rájuk hallgatni. Ez a történet a bizonyíték rá.

 Szóval nagyban tartott már a buli; az egész házat belepte a huszonévesek nevetése, beszélgetése, táncolása, piálása, izzadsága, és a dj zenéjéről se feledkezzünk meg, mely igen jónak bizonyult - bár a részegeknek tök mindegy, milyen zene megy, csak menjen valami, amire tudnak táncolni, vagy...éppen mást csinálni, valaki mással.
Zayn csak nézte az embereket a saját házában, és néha egy grimaszt ejtett egy-egy igen undorító látványra, a hányásoktól kezdve, a már majdnem előtte szexelőkig. Furcsa volt, amit a haverjai meg is említettek neki.
- Hé, haver! Olyan furcsa vagy ma... Miért nem csajozol?
- Hé, haver! Igyál már még egy kis piát, olyan furcsa vagy!
- Hé, haver! Megtennéd, hogy hozol még egy kis piát? Mellesleg elég furcsa vagy, tessék itt egy szőke szépség! - és a többi, és a többi....
Nos, nemcsak Zayn volt furcsa, hanem Harry is.
 Már mikor a nagy ház előtt állt, a nemrég említett jó barátjával, Louis-val; akkor is kedvetlen volt, nemhogy még bent, a részeg fiatalokkal teli helyiségben, melyet beterített a szex és a pia szaga. Csak haza akart menni, nem volt kedve a csajozáshoz, sőt! Semmihez sem volt kedve.
- Harry, ne vágjál már ilyen fancsali képet! Jó lesz, hidd el! - Louis Tomlinson próbált biztatóan hatni barátjára, hiszen Ő neki, személy szerint nagyon bulizhatnéka volt; nem akart hazamenni, és azt akarta, hogy Harry-nek is olyan hangulata legyen, mint neki. Elképzelte, ahogyan együtt, közös erőbedobással kerítenek csajokat, néha - sokszor - kerítőt játszva, a másik jó estéje és éjszakája érdekében. Ő izgatott volt, nem volt semmilyen furcsa megérzése. Hisz' miért is lenne? Ez az este és éjszaka az Ő számára nem volt különleges, sem nagyon emlékezetes; csak egy újabb lerészegedős bulinak ígérkezett, tele csajokkal.

Harry gesztenye barna színű, göndör hajába beletúrt, miközben felsóhajtott.
- Oké, próbálkozok - egyhangúan felelte, majd Louis elé sietett, be a házba.
 Louis csak nagyokat pislogott Harry hevességén, de egy vállrántással úgy döntött, hogy nem érdekli; úgy gondolta, Harry-nek biztosan szüksége van egy kis "magányra", vagy valami olyasmire, a lényeg, hogy ebben a buliban egyedül szeretne lenni, azaz nem vele lenni - egy darabig.

Szóval a göndör fiú, formás lábait egymás után, gyorsan szedve ment be a házba, egyenesen a nappaliba, mely hatalmas volt; és pont kitűnő a bulizó, részeg huszonéveseknek. Ott, abban a szobában voltak a legtöbben, annyian voltak ott bent, hogy levegőt alig lehetett kapni - de ez egy bulin természetes dolog volt. Egy idő után hozzászokik ehhez a környezethez az ember; azonban Harry úgy érezte, neki most nem fog menni.
 Ahogy keresztül sétált a nagy, táncoló tömegen; a lányok tömkelege megfordult utána, vágyakozó pillantást küldtek felé, és kéjes hanggal kérték, hogy menjen velük táncolni. Azonban meglepő módon; nemet mondott nekik.
 Nem értette mi van Vele. Ha egy nappal hamarabb van azon a bulin, akkor valószínűleg epekedve fogadta volna ezt a sok, csinos lányt; de most valahogy tényleg nem volt kedve ehhez.

Egy lépcsőhöz érkezett, mikor a tömegen átjutott; mely piros zóna volt. Ezt a lépcső korlátjaira kötött tábla mutatta; azonban Harry egy gyors körülnézéssel, vállat vont, és átlépte a táblát. Gyorsan szedve a lépcsőfokokat haladt az emelet felé, csak hogy egyedül lehessen, egy szobában.
 Ekkor a sors közbevágott. Zayn is az emelet felé tartott, hogy bemehessen a hálószobájába; mert iszonyúan lüktetett már a feje. Ezt legjobban úgy lehetett észrevenni rajta, hogy a homloka jobb oldalát masszírozta kezével, ezzel azt remélve, hogy jobb lesz. De természetesen...nem lett jobb.
Szóval míg Zayn a lépcsőfokokat szenvedve, lassan tette meg, addig Harry véletlenszerűen kiválasztott egy szobát, és benyitott oda; ahol rögtön az ott lévő, nagy és puhának tűnő ágyra dőlt. Szó szerint dőlt, egyenesen a hátára, és jólesően szusszantott egyet, mikor megérezte a paplan finom illatát, selymes anyagát, és azt a nyugalmat, ami a szobában uralkodott. A hangos zenét csak nagyon kicsit lehetett hallani; ha Harry nagyon koncentrált, akkor nem is hallotta azt.
 Zayn eközben felért az emeletre, és sóhajtva egy pillanatra megállt, majd a folyosó végén lévő hálószobája felé lépkedett. Harry relaxált, Zayn jajgatott a fejfájása miatt; Harry dúdolt, Zayn megint csak halkan jajgatott, és ez így ment addig,.. míg a kreol bőrű be nem nyitott szobájába.
 A göndör fiú, az ajtó nyikorgására hirtelen nyitotta ki szemeit, és nézett az ajtó irányába. Zayn pedig abban  a pillanatban meg is feledkezett a fejfájásáról, jobb karját leengedte maga mellé, mellyel fejét masszírozta, ajkai lepetten nyíltak szét, a nemvárt vendége miatt.
Harry zavartan ült gyorsan föl, és kezdett el hebegni-habogni.
- É-é-én sajnálom... é-é-én izé... szóval... én nem akartam, csak... csak kellett egy nyugis hely... én... szóval... tényleg nem akartam semmi rosszat... izé... öhm... megyek is... bocsi - Zayn csak meredt a dadogó fiúra, ki ekkor sebesen akart mellette kimenni az ajtaján. De nem hagyta.
- Hé! - ezzel a göndör fiú elé állt, aki meglepve nézett bele Zayn szemébe.
 És ekkor történt a pillanat. A pillanat, mikor az a mesebeli, már-már hihetetlennek tűnő dolog történt kettejük között, melyet csak is különféle filmekben, sorozatokban, vagy könyvekben tapasztalhatunk meg.
Hogy mi volt ez? A szerelem.
 Ahogy belenéztek egymás szemébe; elvesztek egymás tekintetébe, mindkettejük ajka szétpattant, és csak csodálták egymást. Agyuk kikapcsolt, nem gondoltak semmire, nem foglalkoztak semmivel és senkivel; és ha valaki megkérdezte volna Őket, hogy hol vannak, vagy mondjuk egy egyszerűbbet; hogy mi a nevük, nem tudták volna megmondani. Persze, hogy nem.
Hiszen most találták meg a szerelmet! A bizsergető, borzongató szerelmet, melyet sajnos nem minden ember képes átélni. De Ők voltak ilyen szerencsések, hogy megkapták ezt a lehetőséget.
- Figyelj, mi lenne, ha táncolnánk egyet? - a fekete hajú Zayn teljesen elfeledkezett már a fejfájásáról, és hirtelen tört rá egy ismeretlen, hatalmas erejű energia, na meg persze a vágy. A vágy, melyet az előtte álló, hihetetlen zöld szemekkel megáldott fiú váltott ki. És fogalma sincs hogy! Hiszen nem meleg, se biszex, mégis kívánatosnak tartotta azt a srácot. Meg valamiért különlegesnek; olyannak kit biztos nem lett volna képes csak úgy elküldeni. Nem érezte magát rosszul, amiért egy pasira vágyik; Ő mindig is ilyen volt. Örült az újdonságoknak, és örömmel vágott bele új dolgokba, majd élte át azokat..
 Harry ugyancsak így volt ezzel.
A göndör alsó ajkát végig nyalta nyelvével, amit Zayn figyelmesen követett, ezzel elérve még nagyobb vágyat Harry iránt. Ezután a smaragd zöld szemű fiú, csábos mosolyt villantott; hirtelen neki is megjött a kedve ehhez az egészhez.
- Naná! - egy vigyorral sietett Zayn elé, lábait kecsesen szedte, miközben mindketten haladtak lefelé. A fekete hajú srác persze nem tudta levenni szemét formás lábáról; a vágy egyre csak fokozódott benne.

***

Negyed óra sem kellett arra, hogy a két fiú egymásra hangolódjon a "táncparketten", amely esetükbe, Zayn nagy kertje volt. A zene természetesen odáig is elért, és sokkal jobban élvezték az ottani táncot, mint a fülledt levegőjű nappaliban. Voltak még a kertben páran rajtuk kívül; azonban nem izgatta Őket.
 Szorosan simultak egymáshoz jelenleg is, szívük hevesen lüktetett, levegővételeik többet ismétlődött, mint ahogy egyébként szokott lenni; a vágy pedig hatalmas erejű volt mindkettejük felől.
 Harry szorosan neki simult, Zayn-nel szembe, és a kreol bőrű nyaka köré helyezte karjait; így táncolt hevesen és szenvedélyesen. Zayn pedig a göndör derekát szorongatta, és egyre csak szorosabban húzta magához Őt.

Egy újabb szám következett, egy elég szenvedélyes, ámbár régebbi dal. Timbaland és Katy Perry dala; az If We Ever Meet Again.
 És persze mit nem tesz a sors, az élet megint csak?! Bizony, mindkettejük kedvenc dala volt, még mikor megjelent, abban az időben. Mindkét fiúnak vannak nagyon jó emlékeik erről a dalról, így mintha csak összebeszéltek volna; megálltak mozdulataikban, és előre meredve, elbambulva emlékeztek vissza ezekre az emlékekre, egy mosollyal a szájuk szegletében.

Mikor a refrénje érkezett, ekkor szintén mintha összebeszéltek volna; egyszerre néztek egymás szemébe. És csak meredtek egymásra. Olyan gondolatok cikáztak a két fiú fejében, melyek szorosan összeköthetők a kötődéssel. Hirtelen úgy érezték... Soha, de soha többet nem tudnának egymás nélkül élni. Egyáltalán nem túlzás. Így érezték.
 Harry lehunyta szemeit, és elkezdett a következő refrénnél lágyan mozogni. Zayn csillogó szemekkel nézte jóképű arcát, és követte a göndör mozdulatait. Mindketten érezték a zenét; érezték a szenvedélyt, a vágyat, a kötődést, a másik közelségét.
- Harry, mondanom kell valamit... - a kreol bőrű fiú búgott Harry fülébe, és ezután nyelt is egyet.
A göndör érdeklődve nézett a szemébe, majd bólintott egyet, azt jelezve, hogy nyugodtan elmondhatja, amit szeretne.
- Harry, én... Én nem ilyen vagyok. Nem vagyok kedves, nem vagyok gyengéd, vagy törődő; az emberek nagy része seggfejnek, bunkónak tart, ki csak kihasználja a nők nagy részét. Nincsenek ezáltal igaz barátaim se, és természetesen soha nem volt normális kapcsolatom... Én csak.. - tartott egy kis szünetet, és beszéde közben, pillantását ide-oda kapkodta, zavarban volt és ideges - ... Én csak ezzel annyit akarok mondani; hogy ha egyszer, talán újra találkoznánk; nem az lennék, kit megismertél ma-hangja elakadt, torkát gumó dugította el, ezzel némaságát elérve.
 Harry mikor feldolgozta Zayn szavait; a fekete hajú nagy meglepetésére elég meglepő dolgot tett.
Elmosolyodott.
 Ez egy furcsa mosoly volt; olyan melynek nevet még nem adtak az emberek. Nem igazán volt hamiskás, nem igazán volt boldog, sem megkönnyebbült, vagy keserű. Inkább olyannak, mint mikor olyan dolgot hallasz valaki mástól, amire nem számítasz, azonban az egy kellemes meglepetés; mondhatni kellemes csalódás ér téged.
Nos, ez játszódott le Harry-ben is.
- Zayn - a bongyori fiú közel húzta magához a kifejező, mogyoró barna szemekkel rendelkező fiút, és búgott a fülébe - Ne aggódj! Én sem ilyen vagyok, mint akit most látsz.

Zayn csillogó szemekkel nézett Harry szemébe, és persze a göndör szeme is csillogott. Mindkettejük szeme csillogott; mert egymásra találtak. Egymásra találtak, ebben a kusza, kritikákkal teli világban, melyben eddig beskatulyázva éltek, mások emberek véleményének kereszttüzében. Azonban most önmaguk lehettek egy éjszakára, és mikor újra találkoztak; saját, önfejű énjüket félrerakva vágtak bele a kapcsolatukba.
 És hogy megérte nekik a változás, a kockázat, a megérzések hada, melyek szétzilálták Őket a találkozásuk napján? Hát persze, hogy megérte.
 Mert szerették egymást.


Katy Perry ft. Timbaland- If We Ever Meet Again